🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kiváltság
következő 🡲

kiváltság (lat. privilegium): I. a polgári jogban előjog és különös megtiszteltetés, az uralkodó jótéteménye, melyben a közönséges jog ellenében részesített valakit: általános, ha a ~ot valamely közösség v. testület (pl. város, káptalan v. konvent) kapta (az ilyen ~ örökös); különös, ha személy kapta (hacsak utódaira, örököseire nem terjesztették ki, az illető halálával megszűnt). - II. a hatályos egyházjogban alanyi jogot teremtő →egyedi közigazgatási intézkedés, természetes vagy jogi személyek számára adott →kegy, amit a törvényhozó vagy az általa erre fölhatalmazott végrehajtó hatóság külön intézkedéssel engedélyez (76.k. 1.§). - 1. Természete. Bár a CIC-ben az egyedi közig. intézkedések között szerepel, jellegében eltér ezektől, mert nem egyszerűen alanyi jogot teremt, hanem egyedi objektív jogi normát hoz létre (pl. elnyerőjét minden esetre nézve, állandó jelleggel kiveszi a megfelelő törv. alól, nem csupán a törv-szabta kötelességtől szabadítja fel meghatározott esetre, mint a →felmentés), kiadója törv-hozó v. a törv-hozó által fölhatalmazott szerv. A régi jogban (vö. pl. CIC 1917:71, 119-123, 239.k.) a ~ot törv-nek (lex privata) tekintették. A mai CIC szerint ez már nem mondható el minden megszorítás nélkül, ezért a személyek egyes csoportjai (pl. klerikusok) számára törv-ben biztosított különleges jogokat, melyeket régebben tágabb értelemben vett ~nak neveztek, nem sorolhatjuk a ~ok közé. - A ~ mai fogalmából adódik az is, hogy a közvetett engedélyezés (communicatio), a szokás és az →elbirtoklás már nem lehet ~ megszerzésének módja, mert egyik sem külön egyedi hatósági engedélyezés. Az elbirtoklás a CIC-ben különben is csak alanyi jogok szerzésének módjaként elismert (197.k.), a ~ viszont tárgyi jogot is jelent. A ~ évszázados v. emberemlékezetet meghaladó birtoklása a ~ engedélyezésének bizonyítékaként mint vélelem szerepel (76.k. 2.§), nem →jogszokásként. - 2. Fajtái. a) Az ált. joghoz való viszonya szerint a ~ törvénnyel ellenkező (contra legem), ha szemben áll az ált-an érvényes joggal, azt módosítja; törv. melletti (praeter legem), ha túlmegy azon, amit a törv. megenged, mintegy kiegészítve azt. - b) Közvetlen alanyára nézve a ~ személyi (personale), ha közvetlenül a személynek és a személy javára adják, aki bárhol élhet vele; dologi (reale), ha közvetve szolgál a személyek javára, úgy hogy azok egy dolog v. egy hely kapcsán élhetnek vele. A hivatalhoz, tárgyhoz (pl. rózsafüzér), helyhez (pl. templom) kapcsolódó ~ dologi. A jogi személynek adott ~ dologi v. személyi jellegéről a szerzők véleménye megoszlik, de valószínűbb ezen ~ dologi jellege. Egyesek a jogi személy ~át akkor tekintik személyinek, ha a jogi személy testület. Mások akkor, ha a ~gal csak a jogi személy összes tagjai élhetnek (közösen, testületileg), viszont dologinak tartják a ~ot, ha a jogi személy képviselője által gyakorolható. - c) Tárgya szerint kedvező (favorabile), ha csak kedvezményt jelent, és nem ró terhet az elnyerőjétől különböző (harmadik) személyekre, viszont terhes (onerosum), ha terhet (pl. további kötelezettséget) okoz másoknak. -

3) Értelmezése. A ~ot az egyedi közig. intézkedésekre vonatkozó ált. szabályok (36.k. 1.§) szerint kell magyarázni, de mindig úgy, hogy akik a ~ot kapták, valóban kegyben (vö. 14.§ 1) részesüljenek (77.k.). - 4) A ~ megszűnik a) az idő lejártával v. az esetszám kimerülésével. Ált. a ~ot tartósnak, örökösnek kell tekinteni, hacsak az ellenkezője be nem bizonyosodik (78.k. 1.§). Ha a ~ot mégis meghatározott időre v. meghatározott számú esetre adták (ennek magából a szövegből kell kitűnnie), az idő lejártával v. az esetszám beteltével megszűnik (83.k.), bár →belső fórumra nézve automatikusan meghosszabbítódhat (vö. 142.k. 2.§). - b) a személy v. a dolog megszűnésével. A személyi ~ a személlyel együtt szűnik meg (78.k. 2.§), →természetes személy esetén a halál pillanatában. Akik a közvetlenül jogi személyeknek adott ~ot is személyinek tekintik, azok ebben az összefüggésben szokták megjegyezni, hogy az ilyen ~ok a jogi személynek a 120.k. szerinti megszűnésével enyésznek el. A dologi ~ megszűnik annak a dolognak v. helynek a teljes megszűnésével, amelyhez kapcsolódott. A hellyel, pl. tp-mal kapcsolatos ~ azonban feléled, ha a helyet 50 éven belül visszaállítják (78.k. 3.§). A jogi személy megszűnéséhez v. külön intézkedés, v. működésének 100 évig tartó szünetelése szükséges (120.k.). - c) visszavonással. A ~ megszűnik, ha az illetékes hatóság a 47.k. szerint visszavonja (vö. 12.§ 4). Nem szűnik meg az adományozó jogának megszűntével, hacsak nem a „tetszésünk szerint” (ad beneplacitum nostrum) v. más hasonló záradékkal adták ki (81.k.). - d) lemondással. Mivel a ~ nem csupán alanyi jog, hanem objektív jog is, nem szűnhet meg a lemondás által, kivéve ha a lemondást az illetékes hatóság (módosítva ezzel az objektív jogot) elfogadja (80.k. 1.§). A természetes személy lemondhat a csupán az ő javára adott ~ról (80.k. 2.§). A jogi személynek adott, v. a hely ill. a dolog méltóságára való tekintettel engedélyezett ~ról az egyes személyek nem mondhatnak le. Maga a jogi személy sem mondhat le (cselekvőképes szervei v. képviselője útján) a neki adott ~ról, ha a lemondás sérti az Egyh-nak v. más személynek a jogát (80.k. 3.§). - e) elévüléssel. A mások számára terhet nem jelentő (kedvező) ~ nem szűnik meg azáltal, hogy nem élnek vele (nem teszik meg, amihez a ~ alapján joguk volna, v. megteszik, amire a ~ miatt nem lennének kötelesek. A másokra terhet rovó (terhes) ~ törv-es →elévülés révén megszűnik (82.k.). Kötelezettségtől ugyanis meg lehet szabadulni elévülés útján (vö. 197-199.k.). - f) a körülmények megváltoztával. A ~ belső okból is megszűnhet, ha a körülmények az idők során az illetékes hatóság megítélése szerint annyira megváltoznak, hogy ártalmassá lesz, v. használata meg nem engedetté válik (83.k. 2.§). Az illetékes hatóság megítélése a ~ megszűnésének nem oka (mert nem visszavonásról van szó), csak hiteles kinyilvánítása. Maga a megszűnés önmagától áll be, ha a ~ ártalmas v. meg nem engedett (pl. erkölcstelen, igazságtalan) lesz; pl. ha egy pléb-t azért mentesítenek az egyhm. központi céljaira kötelező befizetés alól, mert szegény, s az időközben gazdaggá válik. - g) megfosztással. Az ordinárius köteles megfosztani az általa adott ~tól azt, aki előzetes ordináriusi figyelmeztetés ellenére súlyosan visszaél ~ával. Az Ap. Szentszéktől adott ~ot az ordinárius nem veheti el, viszont súlyos visszaélés esetén köteles a Szentszéket értesíteni (84.k.). A ~gal az él vissza, aki bűnös célra használja, v. a ~ célja ellenére él vele, v. túllépi a ~ban megengedett cselekmények körét. A visszaélésért való megfosztás elrendelése elsősorban a személyi ~okra vonatkozik. Dologi ~ esetén néhány személy visszaélését más módon kell orvosolni. E.P.

Werbőczy 1897:235. - Eckhart 1946:187. - Erdő 1991:64.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.