koldus: rendszeres jövedelemmel nem rendelkező személy, aki alkalmi munkával sem tudja létfenntartását biztosítani, ezért adományokból, kéregetésből, →koldulásból él. - A Szentírás említ ~okat, akik az út szélén (vö. Mt 9,27; 20,30; Mk 10,46; Jn 9,8) v. a Templom kapujánál (ApCsel 3,2) kéregettek. Sirák fia óva int a koldulástól: „inkább meghalni, mint koldulni menni” (40,28-30); a zsoltáros átoknak tekinti (109,10). - Jézus meggyógyított olyan személyeket, akik betegség miatt kényszerültek koldulni (vö. Mt 10,46; Lk 18,35; Jn 9,8). A dúsgazdag és a koldus →Lázár példabeszéde az egyik legkomolyabb figyelmeztetés a ker. ember számára (vö. Lk 16). - Az ikgr-ban a ~ személye attrib-ként jelenik meg sztek ábrázolásain: Sziénai Szt Bernardin, Árpádházi Szt Erzsébet (palástját ~nak adta, ágyába fektette), Szt II. Leó p., Szt Lőrinc (fölosztotta az Egyh. vagyonát a szegények között), Cortonai Szt Margit (alamizsnát koldult mások számára), Tours-i Szt Márton (megfelezte köpenyét egy didergő ~sal), Villanovai Szt Tamás, Nagy Szt Vazul. D.K.

KML 1986:178. - KL III:87.