kollektív (a lat. colligo, 'összeköt, összegyűjt' szóból): latin szógyökből képzett jelző. Tárgyakra vonatkozóan: gyűjteményes (pl. kiállítás), személyekre vonatkozóan: 'közösségi', testületi. - Az Egyh. hagyományos nyelvében a ~ helyett a kollegiális, korporatív szavak éltek olyan esetekben, amikor egy közösség v. testületileg cselekedett, v. együttesen vállalt felelősséget egy tagja tettéért. A 20. sz. szóhasználatban a szó a perszonális ellentéte lett, amint a →kollektivizmus a →perszonalizmus ellentéte. - A ~ jelleg túlhangsúlyozása egyrészt kibúvási lehetőség a személyes →felelősség alól (a testület tagjai egyenként nem felelősek a közös döntésekért), másrészt az →emberi méltóság megsértésére adhat utólagos magyarázatot, azáltal, hogy a ~ felelősségre hivatkozva büntetnek közösségeket (népeket) egy-egy tagjának vétkéért. Pl. ennek alapján határozták el a szövetséges hatalmak (Truman, Sztalin, Attlee) Csehszl. 3,5 millió, Mo. 400 ezer ném. lakójának No-ba telepítését, s erre hivatkozva akarták kitelepíteni a felvidéki magyarságot a Csehszl. Közt. fölbomlasztásáért (melynek fölbomlásából 1939-45: a Szlovák Állam „önálló” náci szövetségesként létezett). **-88