komplementaritás (a lat. compleo, 'betölt, kiegészít' szóból): két olyan valóság egymásra rendeltsége, melyek nem kizárják, hanem föltételezik egymást, annyira, hogy találkozásukkor egy új, harmadik (→komplementer) valóság jön létre. - A ~ a II. Vat. Zsin. utáni teol. gondolkodásban és az ökumenikus dialógusban fontos szerepet kapott. A korábbi eretnekségek nemegyszer a ~ figyelmen kívül hagyásából fakadtak. Pl. a krisztológiai eretnekségek, melyek v. az emberséget, v. az istenséget hangsúlyozták kizárólagosan, holott a →hüposztatikus egység misztériumában a kettő elválaszthatatlan egymástól. **