konfliktus (a lat. confligo, 'összeütközik' igéből): szembesülés, ütközés. - A személyen belül a ~ok a →test és lélek kettőségéből adódóan ösztönök és értelmi meggondolások, rendezetlen vágyak és lelkiismereti parancsok ütközése. Az ilyen ~ok végigkísérik az életet, de ha az ember megfelelő önfegyelemmel és okossággal fogadja őket, edzetté válik, megtanul uralkodni önmagán, kipróbáltak lesznek az erényei. A ~ok végsősoron tehát hasznára, javára lehetnek. - Ugyanez a személyek közötti ~ra is érvényes: a ~ok értelmes, higgadt, szeretetben történő rendezése mind tartósabbá teszi az →egyén és közösség kapcsolatát, valamint az →én-te kapcsolatokat. Isten minden egyes embert megismételhetetlen személynek, →egyednek teremtett. Ebből következik, hogy az ember a másik embert, bárki legyen az, teljesen sohasem érti meg, egyedül Isten az, aki a teremtményét tökéletesen ismeri, függetlenül attól, hogy a teremtmény elfogadja-e Őt Istenének. Az emberek közötti ~ végső oka itt van, s a ker. okosság ezt mindig szem előtt tartja, amikor ~ok rendezésében tevékenykedik. Tiszteli a másik személy véleményét és gondolat-szabadságát (mint Istentől kapott ajándékokat), s a maga képességeinek és lehetőségeinek fölmérésével dönt a ~ rendezésével kapcsolatban: feladata-e az adott ~ rendezése, őt tette-e Isten ennek eszközévé, v. várnia, esetleg tűrnie és imádkoznia kell önmaga és a másik számára a belátásért, ami a ~t majd elrendezi. A ~ok rendezésének akadályai a víciumok: →gőg, sértődékenység, butaság stb. Minél szorosabb egy kapcsolat, annál fontosabb, hogy a felek felnőnek-e azoknak a kisebb-nagyobb ~oknak a vállalására és okos kezelésére, ami azt a kapcsolatot jellemzi, kíséri és megerősíti (→házasság, →jegyesség, →nevelés, →munka). - Társad. méretekben a ~ok elhanyagolása vezet →forradalomhoz, →háborúhoz és a →terrorizmus bizonyos formáihoz. - Különösen terhes a ~, ha →meggyőződés meggyőződéssel, →hit hittel ütközik. Ilyenkor a →dialógusnak leküzdhetetlen korlátai lehetnek. Kerülni kell a térítést, és a másik döntését igaz türelemmel becsülni kell, tudván, hogy a megtérés kegyelmét egyedül Isten adhatja meg, az emberi erőszak csak gátolja. - Ha a ~ oka az igazságtalanság, törekedni kell megbocsátani azt, amiről nem tudjuk, hogy szándékos rossz v. csak félreértés volt-e, ill. a másik képes-e belátni, hogy igazságtalan volt, v. nem képes erre. - Kerülni kell a gyanakvást, mert komoly teher lehet a képzelt, ál~ is. **

Schütz 1993:214.