konzervatív (a lat. conservare, 'megőriz, megtart' szóból): 1. erkölcsi értelemben értékmegőrző, a megismert igazsághoz, →jóhoz ragaszkodó. - 2. politikai v. társad. értelemben a szükséges változásokat megfontolt reformokkal, kapkodás nélkül megvalósító gondolkodásmód, személy. - Tört. A ~ok elsősorban a →francia forradalom tanulságai alapján elutasították a viharos társad., gazd. változtatásokat. A „haladókkal és modernekkel” szemben ellenezték a 19. sz. reformmozgalmait is. Nemzetk. eszmerendszerük nem alakult ki, minden orsz-ban a helyi sajátosságok ismeretében és keretében politizáltak. A szélsőbal és szélsőjobb pol. irányzatai egyaránt ellenfeleik lettek (→liberalizmus). - Mo-on 1848-ig az udvarhű fontolva haladók számítottak ~nak, a szabharc után e két fogalom kapcsolódásának népszerűtlensége miatt párt v. mozgalom nevében csak kivételesen szerepeltették (pl. Katolikus ~ Párt 1872-75, utóda: már Jobboldali Ellenzék [Sennyey-Párt] 1875-78). A hazai pártok közül az 1918. X-i forr-ig a kormánypártok számítottak ~ pártoknak: Felirati Párt (1861-66), Deák-párt (1866-75), Szabadelvű Párt (1875-1906), Nemzeti Munkapárt (1910-18). Utána a mindenkori m. kormánypárt, gyűjtőpárt lévén, nem nevezhető ~ pártnak. - A komm. propagandában a ~ jelző a feudálissal és a →klerikálissal együtt emlegetve szitokszónak számított, híveit, követőit, támogatóit az →osztályharcban a megsemmisítendők közé sorolták.  88

Mai enciklopédia 1941:216. - Mérei 1971. - Jónás 1990.