kreacianizmus: teológiai elmélet, mely szerint Isten minden egyes emberi lelket külön teremt, és kellő időben egyesíti azt a szülők által adott testi képződménnyel. - A nézet szemben állt azzal a véleménnyel, amely az új lelket a szülők lelkéből vezette le (→traducianizmus), továbbá azzal, amely az új lelket a nemző aktusnak tulajdonította (→generacianizmus). A ~ csak Aquinói Szt Tamás teol-jában kapott teljes érvényességet. Azelőtt nehézséget okozott a lélek tiszta szellemisége körüli fil. vita és az eredeti bűn átörökléséről szóló tanítás. A pelagiánusok védelmezték a ~t, hogy ezzel az →áteredő bűn öröklésének lehetetlenségét kimutassák. Ha ui. Isten teremti a lelket, az nem lehet azonnal a bűn állapotában. Szt Ágoston sem látta tisztán, hogy a ~sal hogyan egyeztethető össze az áteredő bűn tana. Őt ebben sokan követték (pl. Fulgentius, Nagy Szt Gergely). Mások ellenben úgy hirdették a ~t, mint hiv. egyh. tanítást (pl. Jeromos, Efrém, Hilarius). A nehézség (ha Isten teremti a lelket, hogyan hordozhatja az a bűnt?) ugyan továbbra is megvolt. A megoldásra Tamás mutatott rá: meg kell különböztetni két mozzanatot: a lélek teremtését, és a testtel való egyesítését. Az áteredő bűn már azt a személyt terheli, aki test-lélek ember. Ezután a ~t az egész kk. teol. elfogadta, csak Luther tért el tőle később. - A lélek beleteremtésének idejét illetően inkább csak vélemények voltak. Tamás úgy gondolta, hogy akkor történik meg, amikor a magzat testi fejlődése már képes befogadni a szellemi lelket, tehát kb. 3 hónapos korban. A lélek beleteremtését azonban nem kell csoda módjára elgondolnunk. Isten ui. transzcendens ok marad, és mindent másodlagos okok által valósít meg a teremtés rendjében. Ő egyúttal immanens is, tehát belülről megadhatja a természetes okoknak az erőt, hogy hatásukban maguk fölé emelkedjenek. Így a természetes tapasztalás nem is tudja kimutatni a lélek megjelenésének idejét. Biztos, hogy a szellemi lélek megjelenése belesimul a magzat természetes kibontakozásának menetébe, s így a szülők valóban igazi okai maradnak az újszülött létezésének. G.F.

LThK VI:597.