kálvinizmus: egyház-, szellem- és társadalomtörténeti jelenség, mely sajátosságait →Kálvin mellett →Beza, Bullinger, Bucerus, →Zwingli és a →puritánok tanításából nyerte. - Maga a ~ szó az önmagát „Isten Igéje alapján megreformált egyháznak” nevező közösség vitáiban született. - 1. Története. Fro-ba a Genfben tanult teol-ok vitték a ~t, főként az arisztokraták között terjedt, s pol. párt lett, melyet a kat. kirság egészen IV. (Bourbon) Henrik (ur. 1589-1610) 1598: kiadott →nantes-i ediktumáig üldözött (→hugenották). 1559: fogalmazták meg a Confessio Gallicanát, s fogadták el Kálvin egyhkormányzati szabályzatát. Fegyveres összecsapások sora után XIV. Lajos (ur. 1643-1715) 1685: az ediktumot felfüggesztette, ezért a ~ sok követője számkivetésbe kényszerült. - Németalföldön a ~ a sp-ok elleni felszabadítási mozgalomként jelentkezett. A Confessio Belgicára Alba hg. kemény üldözéssel válaszolt, kb. 100 ezer kálvinistát űztek Angliába és No-ba. 1578: hirdették ki a vallásbékét, s a kálvinista É és a kat. D elvált egymástól. A 17. sz. elején a ~ szabadelvű és szigorú irányzata vitázott egymással. Ez utóbbi győzelme ellenére a németalföldi ~ később szabadelvű lett. 2000: Holl-ban a ~ a liberális államegyház és a reformált szabadegyház formájában él. - No-ban vallon, flamand és fr. menekültek alapítottak kálvinista közösségeket, 1571: az emdi zsin-on alkották meg egyhkormányzati szabályzatukat. 1563: a heidelbergi katekizmusban fogalmazták meg a ~ tanítását általánosan érthető nyelven. Első teol. isk-jukat Herbornban nyitották meg. 1815: a porosz áll. elrendelte a kálvinisták és a lutheránusok egyesülését. - Mo-on a ~ Erdélyben jelent meg, a kat. Habsburgoktól való nemzeti függetlenség képviselője. 1562-63: fogadták el a ~ hitvallását. Debrecenben, Kolozsvárt, Sárospatakon teol. főisk-t nyitottak. Fő képviselői →Károli Gáspár, →Melius Juhász Péter, →Szegedi Kis István, Szikszai György. A 17. sz. elején számbelileg Mo-on többségre jutottak. Ezen →Pázmány Péter munkássága változtatott, de társadalmilag és pol-ilag a ~ továbbra is befolyásos elitet alkotott. - Skóciában a ~ meghonosítója John Knox (†1572). 1560: megtagadták a pápa Skócia fölötti joghatóságát, s megfogalmazták a Confessio Scoticát. Az egyhtart-ok élére szuperintendeseket állítottak (→episzkopális egyház). Knox utóda, Andrew Melville (†1622) jelentős szerepet juttatott a laikusoknak (→presbiteriánus egyház). - Angliában a ~ az anglikán közösségen belüli puritán mozgalommal kezdődött. A puritánok az erkölcsi szigor mellett demokratikus szervezetre törekedtek. Hitvallásukat 1646: fogalmazták meg. Oliver →Cromwell „prófétai” küldetéssel állt a „szentek seregének” élére, s végeztette ki 1649: I. Károly (ur. 1625-49) kir-t, a ~t azonban nem sikerült forr. módon uralomra juttatnia. - É-Amerikában a bevándorló puritánok kongregacionalista egyh-szervezete demokratikusan kormányzott. Hozzájárultak az emberi jogokra épülő társad. rend kialakításához. A kapitalista gazd. szemlélettel összhangba hozták az isteni kiválasztásról vallott tanításukat. A 18-19. sz: presbiteriánus, kongregacionalista, baptista stb. ágakra bomlottak. - A 20. sz. végén a ~ összes egyh-ában előtérbe kerültek a szorosan vett vallási-egyh. kérdések, és csökkent a pol. iránti érdeklődés. 1875: a Presbiteriánus Világszövetség megalapításával a ~ része lett az →ökumenikus mozgalom kibontakozásának. Az →Egyházak Világtanácsában ismételten kálvinista volt a titkár. - 2. Teológiai alaptételei. Az ember arra teremtetett, hogy megismerje Istent. Dicsőség egyedül a teremtő és megváltó Istent illeti. Istennek az Ó- és ÚSz-ben megtalálható Igéjét a Szentlélek tárja föl. A közösség a Szentírást hallgatva ismer önmagára, s hitét a hitvallásban fejezi ki. Isten törv-e vezeti a megigazuláson és megszentelődésen alapuló életet az Isten akarata iránti engedelmességre. Isten szabad a teremtményt üdvösségre v. kárhozatra rendelő határozatában (→előre rendelés, predestináció). A presbiteriánus-zsinati, ill. a kongregacionalista egyh-szervezetben a ~ teol. alaptételeinek következményeit valósítja meg (→kongregacionalisták). - 3. Etikáját Krisztusnak az élet minden területén érvényes királysága jellemzi. Nagy figyelmet szentel Jézus Krisztus személyének és tevékenységének, aki a közösséget igéjével és Lelkével vezeti, és tanúnak használja föl a mindennapi életben és a világban. Gánóczy Sándor

LThK 1993. II:900.