kánon (a gör. kanón, 'nádpálca' szóból: 'mérték'): szabály, zsinórmérték, etalon. - 1. a filozófiában: az →igazság megítélésére alapul szolgáló elv, kritérium. - 2. a szentírástudományban a sugalmazott könyvek jegyzéke: →szentírási kánon. - 3. a liturgiában a →szentmise központi része, áldozati imádság a Sanctus és a Miatyánk között: →szentmise kánonja. A Római Misekönyvben a →kánon-kép figyelmeztet kezdetére. - 4. az →egyházjogban az →egyházi törvények összessége. - 5. a →bizánci szertartásban meghatározott szabály (Kanon) szerint szerkesztett énekfüzér, melyet a →reggeli istentiszteleten és az →apodeipnonon énekelnek. A ~ 9 →ódából, az óda több versszakból áll. Az 1. versszak neve →irmosz, a következő 3 v. 4 versszaké →tropárion, az utolsóé katavászia. Az irmosz (eirmosz = sorozat, kapcsolat) szerkezetével és dallamával egy sorozatba kapcsolja az utána következő versszakokat. A katavászia neve vsz. onnan ered, hogy ezt az éneket ünnepélyesebb alkalmakkor az éneklők a →kléroszokból leszállva, a tp. közepén összegyűlve énekelték (katavászia = leszállás, visszatérés). Vannak ~ok, melyek nem 9, hanem csak 2, 3 v. 4 ódából állnak. Ezek neve: diódia, triódia, tetraódia; főleg nagyböjtben énekelték. A mo-i gör. kat-ok jelenlegi gyakorlata szerint a ~ból már csak az irmoszt és a katavásziát éneklik. A bizánci egyh. irod-ban a ~költészet a 7. sz. közepétől a 10. sz-ig virágzott. A ~műfaj megteremtője Krétai Szt András volt. Rajta kívül a leghíresebb ~szerzők: Damaszkuszi Szt János és Szt Kozmasz →melodosz. - 6. a művészetben: eszményi arány; egy bizonyos korban kötelezőnek tartott képzőművészeti szabályok összessége. - 7. a zenében: a dallamot több, egymás után induló szólamban megszólaltató forma. Legkedveltebb a 2-4 szólamú ~, de a zeneirod. ismer 24 (Josquin des Pres: Qui habitat in adiutorio), sőt 36 szólamú ~t is (Ockeghem: Deo Gratias). Van tükör-, ellen-, rák-, tükörrák-, augmentációs, kör-, spirál- stb. ~. - 8. a nyomdászatban 36 pontos betűnagyság. P.I.-H.B.-**

Mercenier-Paris É.n.:118. - Bíró 1936:219. - Melles 1937:79. - Leibowitz, R.: Le Canon. Liege, 1952. - ZL 1965. II:297. - Onasch 1981:179. - Brockhaus II:263.