kántorböjt, kántornapi böjt (lat. ieiunium quatuor temporum): negyedévi böjti napok. Az elnevezés a lat. quatuor 'négy' szó torzításából származik, nincs köze a →kántorhoz. - A meglazult bűnbánati és böjti fegyelem élesztésére I. (Szt) Callistus p. (ur. 217-222) elrendelte, hogy jún., szept. és dec. hónapokban a hívők 3-3 napon (kántornapon) →szigorú böjtöt tartsanak. Nagy (Szt) Leó p. (ur. 440-461) elrendelte a tavaszi (4.) böjti napokat. A bűnbánathoz hálaadás is társult. I. Geláz p. (ur. 492-496) 495: a papszentelés napjává tette a ~ szombatjait. VII. (Szt) Gergely p. (ur. 1073-85) 1078: a róm. zsin-on határozta meg, hogy nagyböjt első hetében, Pünkösd, Szt Kereszt fölmagasztalása (szept. 14.) és Szt Lúcia (dec. 13.) ünnepét követő hét szerda, péntek és szombat napjain tartsák a ~öt. 1095: ezt II. Orbán p. (ur. 1088-99) megerősítette. - A ~ szentmiséjének sajátos olvasmányrendje volt. Szerdán 2 sztleckét olvastak a prófétáktól, majd az evang-ot, szombaton 6 sztlecke volt (4 ósz-i, az 5. a Három ifjú tört-e, olvasmányközi énekként a →három ifjú a tüzes kemencében, a 6. úsz-i). Ez az olvasmányrend a ~ ősiségére, a 12 olvasmányos →vigíliákra emlékeztet. - A II. Vat. Zsin-ig szerdán hústilalom, pénteken és szombaton →szigorú böjt volt. VI. Pál p. (ur. 1963-78) 1969: a ~ megtartásának módját az egyes →püspöki konferenciákra bízta, hogy a béke, az igazságosság és az ínség kérdéseire az adott ter. sajátosságainak megfelelő megoldásokat találjanak. A ~ miseszövegeit a →votív misék közé sorolta. A MKPK a ~öt beolvasztotta részben az ált. böjti fegyelembe, részben a búzaszentelő és a keresztjáró napok lit-jába. - A középkori jog szerint Mo-on pápai fölmentés alapján csak a ~ péntekjein volt szigorú böjt. I. (Szt) István II. Törvénykönyve kimondta: Ha valaki a kántornapi böjtöt, amit mindenki tud, húsevéssel megszegi, 1 hétig bezárva böjtöljön (esztergomi zsin., 1016.). - Nagyszombati egyhm. zsin., 1629: a plébánosok a ~ meghirdetésekor világosan mondják el a népnek, hogy ezen böjtök idején részben a püspökért imádkozzanak, hogy jól válassza ki a szentelendőket, részben őértük, hogy töltse be őket a Szentlélek. **

Péterffy I:9; II:248. - KL II:489. - CJH I:25. (9. f.) - CR 1969:63. - Várnagy 1993:441.