🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kántus
következő 🡲

kántus (a lat. cantus, 'ének, dallam' szóból): 1. református kollégium általában négyszólamú énekkara a 17-18. sz-tól. 1739: a debreceni, 1782: a sárospataki, 1785: a miskolci, 1803: a kolozsvári, nagykőrösi és székelyudvarhelyi, 1811: a pápai koll-ban alapították meg. A tp. szolg-on kívül temetéseken, ünnepélyeken, mulatságokon énekelt. - A →Maróthi György által 1739: alapított debreceni ~ az első m. ifjúsági kórus. Folyamatosan működik. Kezdetben négyszólamú fiú-, majd hosszabb ideig férfikórus, 1954 óta vegyeskar. - 2. németajkú városok énekkarai. V.Lá.

Brockhaus II:269. - A Debreceni Ref. Koll. tört. Szerk. Barcza József. Bp., 1988. - EH II:140.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.