🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > káröröm
következő 🡲

káröröm: rendetlen →öröm, melynek kiváltója a felebarát kára, szerencsétlensége. Az →irigység gyümölcse. Fajtái és erkölcsi megítélése az irigységgel azonosak.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.