🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kínvallatás
következő 🡲

kínvallatás, tortúra (lat. quaestio, tortura): beismerő vallomás kikényszerítésére alkalmazott, testi, lelki fájdalmat (v. mindkettőt) okozó módszer. - Nem büntetés volt, nem is bizonyítási eszköz. A bírák nem törekedtek a vallatott ember halálára, sőt a cél kimondottan a beismerő vallomás mint legfőbb bizonyíték megszerzése, az eljárás mégis igen gyakran a meggyötört ember halálát okozta. A ~ mint a „törvénykezés egyik alfolyamata” (Arisztotelész) már a görögöknél előfordul. A rómaiaknak az a kívánalma, hogy elhatárolják a halálbüntetéstől, a görögöknél még nincs meg. A hellén kivégzési módozatok (lefejezés, megmérgezés, keresztrefeszítés, lebunkózás, megfojtás, megkövezés, szakadékba taszítás, élve elégetés, kerékbetörés stb.) a ~ számos elemét tartalmazták. A basanos (kínzás) célja a törvényi rendszer jobb működésének szolgálata volt, alanyai csak rabszolgák és idegenek lehettek. A nyugati civilizációk törv-eire legnagyobb hatást gyakorló római törv-ek szintén ismerték a ~ intézményét. A korai időkben (a Kr. e. 3. sz-ig) a ~t csak rabszolgákon lehetett alkalmazni, mint ahogy halálbüntetéssel is csak őket lehetett sújtani. A császárság időszakában kivételként már szabad ember is megkínozható, sőt halállal is büntethető, ha a birod. érdeke úgy kívánja. Suetonius leírásaiból tudjuk, hogy (Octavianus kivételével) a cs-ok igen gyakran folyamodtak a ~hoz, melynek módozatairól és jellegéről egykorú jogi és tört. művek számolnak be (Ulpianus pl. részletesen taglalja a ~nak a jogrendszerben elfoglalt helyét, meghatározza végrehajtásának szigorú korlátait, még az eljárás során feltehető kérdéseket is). A →keresztényüldözés történetében Decius cs. (ur. 249-251) vezette be a ~t. - A középkori ~ számos ókori elemet átvett, s szigorú rendje volt. A vádlottat először a kínzókamrán kívül fenyegették meg a ~sal, ha ez nem bizonyult hatásosnak, a kamrában megmutatták neki a kínzóeszközöket. Ezután levetkőztették és megkötözték. A tulajdonképpeni ~ csak ekkor, a sikertelen fenyegetések után kezdődött. A hóhér „ügyességén és leleményességén” múlott, hogy milyen eljárásoknak vetette alá a vádlottat. A ~nak minél fájdalmasabbnak és hosszabbnak kellett lennie ahhoz, hogy a vallatott megtörjön és „megvallja” a teljes igazságot. - A ~nak két fő formája létezett: eljárás alatti és halálbüntetés előtti. Ez utóbbi célja az esetleges tettestársak felfedése volt. - Valamennyi ~i módozatot tartalmazó gyűjtemény, bár maga az intézmény több ezer éves, soha nem született. Ebben a tekintetben még az 1532: kiadott Constitutio Criminalis Carolina is hiányosnak tekinthető, annak ellenére, hogy a sanyargatási módok addig nem látott tárházát vonultatta föl, részletes „használati utasításokkal és ábrákkal” kiegészítve azokat. - A zsarnoki pol. rendszerekben a 20. sz. végén is az igazságszolgáltatás megelőző kiegészítője; az ún. demokratikus rendszerekben tiltják ugyan a ~t, de azok titkosszolgálatai ennek ellenére alkalmazzák. A ~ kk. módszerét továbbfejlesztve a 20. sz. közepe óta a tudomány és a technika eszközeit is fölhasználva (testbe fecskendezett vegyszerek, elektromos áram stb.) végzik a ~t. - Mo-on a kk-ban egyik formája az „önkéntesen” vállalt →istenítélet (→Váradi Regestrum). Werbőczi Hármaskönyve szerint csak az ellen alkalmazhatták, akit tanúk v. más bizonyítékok alapján a bűnösség gyanúja terhelt (Előszó 16: 4.§), a nemeseket a bűntett helyén kívül (extra delicti locum) ~nak alávetni nem volt szabad (III. rész 20.). A ~t Mária Terézia (ur. 1740-80) korlátozta, 1768. XII. 31: megtiltotta, amit az 1791:42. tc. megerősített. 1919. III. 21-VII. 31: a kommün idején, 1944. III. 19-1945. IV: a ném. megszállók pol. rendőrségén (Gestapo) s a nyilas Számonkérő Széken, 1944. X-: a szovjet megszállók támaszpontjain és Mo. „népi demokratikus” pol. rendőrségein (Államvédelmi Osztály, Katonapol. Osztály, Államvédelmi Hatóság, munkás-paraszt kormány karhatalma) az osztályharc eszközeként alkalmazták, áldozatait a 20. sz. végéig nem sikerült megszámlálni. M.B.-88

Pallas X:555. - Fehérváry István: Szovjetvilág Mo-on. München-Santa Fe, 1984. -: Börtönvilág Mo-on. Bp., 1990. - Kubinyi Ferenc: A katonapol. regénye. Miskolc, 1992. - Vörös kv. 1919. Összeáll. Gerencsér Miklós. Bp., 1993. - Kahler Frigyes: Joghalál Mo-on 1945-1989. Uo., 1993. - Berki Mihály: Az államvédelmi hatóság. Uo., 1994. - Kubinyi Ferenc: Fekete lex. Uo., 1994. - A kommunizmus fekete kv-e. Uo., 2000.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.