könny (lat. lacrima): a szemek melletti könnymirigyek átlátszó, sós nedve. - Nemcsak erős érzelmek (→szomorúság, részvét, →harag, →öröm, →boldogság, →áhítat) váltanak ki ~eket, hanem fizikai inger is (hideg, hagyma, ~gáz). - A Szentírás a szenvedő embert úgy mutatja be, mint akinek kenyere a ~ek, velük táplálkozik (Zsolt 80,6), nincs vigasztalója (Préd 4,1). A siralmakban a próf-k bűnbánatot sürgetnek, mely Isten együttérzését váltja ki: „Följegyezted Uram, szenvedésem útját, tömlőidben összegyűjtötted ~emet” (Zsolt 56,9). Jézus megszentelte a szomorúság és a bánat földi ~eit, amikor barátja sírjánál megrendülten könnyezett (Jn 11,33-38). „Földi életében hangosan kiáltozva, ~ek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól” (Zsid 5,1). Az emberiség minden ~e benne van és meghallgatásra talált az Ő ~es imádságaiban. - A feltámadás bizonyosságából születik Jézus megváltottjainak öröme: „Isten letöröl a szemükről minden ~et” (Jel 7,17; 21,4; vö. Jn 17,13; 20,20). - A szentek a ~eket Isten nagy ajándékának tartották, de lélektani hatása is van a →sírásnak. - Ikgr. Lincolni Szt Hugó pp., Szt Mónika, Sziénai Szt Katalin attrib-a. **

Schütz 1993:215.