könyvmásolás: írásművek kézírásos sokszorosítása a →könyvnyomtatás feltalálása előtt. - Mesterei a →könyvmásolók, műhelye a →scriptorium (a scribere, 'írni' ige a kk-ban szűkebb értelemben ~t jelentett). A ~t meggyorsíthatta, ha valaki diktált és egyszerre többen írták ugyanazt a szöveget. A diktálás azonban magában hordta a félrehallás veszélyét, így az igényesebb kéziratokat mindig olvasva másolták. - A scriptoriumokban a scriptorokon kívül dolgoztak correctorok, 'javítók' és illuminatorok, 'diszítők' is. Előbbiek a scriptorok által ejtett hibákat javítgatták, utóbbiak a kv-ek díszítésével, iniciálék, miniatúrák, lapszéldíszek festésével foglalkoztak. Mivel a reneszánsz humanisták számára igen fontos volt a pontos, jó szöveg, kódexeiket gyakran maguk emendálták, 'javították' nagy gonddal (pl. →Vitéz János). A sciptoriumból a kézirat a könyvkötőműhelybe került, de reprezentatív kötéséről a megrendelő önállóan is gondoskodhatott. - A 13. sz: az egyetemek megalakulásával a kv-szükséglet megnőtt, aminek kielégítésére új sokszorosítási technika alakult ki: az egyetemek felügyelete alá tartozó stationariusok, 'könyvkereskedők' a legfontosabb művekből olyan be nem kötött példányokat (exemplar) tartottak raktáron, melyeknek néhány leveles egységeit (pecia) darabonként adták kölcsön lemásolásra, így egyszerre többen is másolhatták ugyanazt a kódexet, ha nem is mindig az ívek sorrendjében. Azért, hogy a sorrendet el ne vétsék, a másolók a margóra felírták, hogy éppen hányas számú peciát kezdik v. fejezik be. A kölcsönzésnek szabott ára volt, amit az egyetem ellenőrzött, s ugyanígy rendszeresen ellenőrizte az exemplarok hibátlanságát is. - A 15. sz: másfajta, de szintén hirtelen nagyra nőtt kv-igényt elégítettek ki a híres itáliai reneszánsz könyvfestőműhelyek. Vespasiano da Bisticci például 1453: Firenzében 45 másolóval 22 hónap alatt 200 kötetet állíttatott elő. A sz. végén a ~t fölváltotta a kv-nyomtatás. M.E.

M. Kv-szle 1879-81. (Csontosi János: Adalék a mo-i XIV-XV. sz. kv-másolók és betűfestők tört-éhez); 1994:1. (Körmendy Kinga: A 14-15. sz. bolognai egyetem kv-kultúrájának egy magyar vonatkozású kódexe) - Wattenbach 1896. - Destrez, Jean: La pecia dans les manuscrits universitaires du XIIIe et du XIVe siecle. Paris, 1935. - La production du livre universitaire au Moyen Age. Exemplar et pecia. Kiad. Bataillon, Louis J.-Guyot, Bertrand G.-Rouse, Richard H. Paris, 1988.