követ (a gör. akoluthein, 'nyomában járni, utána menni' és mimesztai, 'példáját követni, utánozni'; lat. sequo, imito szavakból): 1. ige, melynek gyökérjelentései (Czuczor szerint): a) kér, kérlel: bocsánatot kér, megkérlel, „megkövet”; b) megy (halad) valaki után, kísér valakit; átvitt értelemben átveszi valakinek a magatartási formáit, utánoz (imitál). Ebben az értelemben a →nevelés és a →lelki élet egyik alapfogalma, Krisztus mellett a →tanítvány alapmagatartása (→Krisztus követése). - 2. főnév: →küldetésre kiválasztott személy, aki egy másik személy szándékát, akaratát képviseli és közli, ill. a választ visszaviszi a küldőjének. A ~ híd szerepet tölt be személyek, v. Isten és ember között (→Gábor főangyal, →angyal, →próféta, →apostol). - A Szentírásban Jézus „hitvallásunk ~e” (Zsid 3,1). Ker. Szt Jánost Isten ~ként küldte, hogy utat készítsen a Megváltónak, de János is ~ekkel kereste meg Jézust (Lk 7,24). Jézus maga előtt ~eket küldött, hogy szállást készítsenek számára (Lk 9,52) a városban. Ezt a küldetést folytatják ap-ai és papjai, amikor szállást készítenek számára a lelkekben. - A nemzetk. életben diplomata (→legatus), a régi m. jogban országgyűlési képviselő. Az Egyh-ban a pápa ~e az apostoli →nuncius. **