közlegelő: füves terület, mely a jobbágyok s (amennyiben elégséges volt) a földesúr, gazdatisztjei, a pap és a tanító marháinak legeltetésére szolgált. - A ~ úrbéri juttatás volt, tulajdonjoga a földesúré, de használati joga a jobbágyközségé, olyan értelemben, hogy a földesúr ezt a jogot túl nagy számú marhájának a legelőre hajtásával nem korlátozhatta, sem a ~ből e célra részt nem hasíthatott ki. A ~n csak a saját használatra v. a földesúr szolg-ára rendelt marhát lehetett tartani, de kereskedés céljából nevelteket nem. A jobbágyok a ~ használatáért ellenszolgáltatást nem teljesítettek, csak ahol ökrökön, lovakon és sertéseken kívül tehenet is legeltettek, szoktak bizonyos mennyiségű vajat adni a földesúrnak. - Az úrbérrendezést végző biztosok megítélésére volt bízva, hogy elegendő-e a legelő juhok legeltetésére is, s egy-egy jobbágy mennyi állatot tarthat a legelőn. - Az 1836:6. tc. határozta meg, hogy a földesúr a közs-nek elegendő legelőt köteles adni, de kimondta azt is, hogy a földesurat a legelőhasználatból kizárni nem lehet, még ott sem, ahol addig nem volt annak élvezetében. Ez a törv. a községi legelőnek elkülönítését is elrendelte a földesúr v. az úrbéresek nagyobb részének kívánsága alapján. A kihasítandó legelő nagysága a helyi körülményektől függött. Telkenként legalább 4, s legfeljebb 22 holdnak kellett lenni. 8 zsellérnek együtt egy telki legelőjárandósága volt. **

Eckhart 1946:217.