🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > köznyelv
következő 🡲

köznyelv: egy nemzet tagjainak társadalmi érintkezésében használt nyelvi forma. - Rétegei az irodalmi nyelv (választékos, kiművelt, a szépirod. alkotásoké) és a népnyelv (a mindennapi beszéd), változatai a tájnyelv (egy-egy vidék sajátos szavait, kifejezéseit, hagsúlyozását, eltérő hangzását is tartalmazza), a szaknyelv (tud-oké, de a diáknyelv és a tolvajnyelv is ide tartozik), a konyhanyelv (a félműveltek nyelve, rontott nyelv, mely egyszerűsítésekkel, általánosításokkal, rövidítésekkel, helytelenül magyarított v. átértelmezett idegen szavakkal stb. próbálja megértetni magát). E rétegek az írás-olvasás ált. elterjedése után nehezen elválaszthatók. 88

Új Idők lex. VIII:4019.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.