küldött (gör. angelosz, lat. missus): →küldetést teljesítő személy. - 1. A Szentírásban Isten ~ei az →angyalok, illetve az Isten népe kiemelkedő szolgálatával megbízottak: Ábrahám (vö. Ter 12,1-9), Mózes (Kiv 2-5; ApCsel 7,33), a →próféták (vö. Iz 6,8; 48,16; 61,1; Mt 23,37; Lk 4,26), Ker. Szt János (Mk 1,2; vö. Kiv 23,20; Mal 3,1; Mt 11,10; Lk 7,27; Jn 1,6.33; 3,28). Jóllehet a ~et küldője hatalommal ruházza fel, gyakran a képviseletével is megbízza, de „nem nagyobb a ~ annál, aki küldte” (Jn 13,16). - Jézus az Atya ~e, aki Istent és az ő igazságát nyilatkoztatja ki, s ~ségét gyakran kifejezetten megfogalmazta: „Azért jöttem...” (vö. Jn 4,34; 5,24.36; 6,29.44.57; 7,18.28,33; 8,16.29.42; 10,36; 11,42; 12,44; 13,20; 15,21; 17,3.8.18); 5,24; 7,16; 8,26; 12,49; 14,24). - Jézus a maga ~ voltát továbbadta →apostolainak, s nemcsak Izr. fiaihoz, hanem minden néphez küldte őket (vö. Mt 10,5.16; 28,19; Mk 6,7; 11,1; 14,13; Lk 9,2.52; 10,1; 22,35; Jn 4,38; 17,18; 20,21; ApCsel 1,8; 22,21; 26,17; Róm 10,15; 1Kor 1,17; 2Kor 5,20; Ef 6,20). Jézus üdvözítő műve mennybemenetele óta az Egyh-ban folytatódik a Szentlélek által (vö. Jn 14,26; 16,7; Lk 24,49; ApCsel 1,8; 2,1-4.33; 10,19; 13,4; Gal 4,6; 1Pt 1,12). - 2. az Egyház →missziójának megvalósítói, mindazok, akik hivatalos megbízatással tanítanak, kormányoznak. - 3. a pápai diplomáciában →legátus. **

BL:1086.