Lajos, IV., Türingiai, B. (Wartburg vára, Türingia, 1200. okt. 28.-Otranto, Itália, 1227. szept. 11.): gróf, Árpádházi Szt Erzsébet férje. - 1211: lett Erzsébet vőlegénye, miután meghalt az öccse, Hermann (E. eredetileg az ő felesége lett volna). 1217: vette át a kormányzást. 1218: lovaggá avatták. Ter. viták miatt a mainzi pp. kiközösítette, 1219. VI. 20: Fuldában békültek ki. Sógora, a meisseni gr. halálakor 1221. II. 17: újra kiközösítették az örökség körüli perlekedés folytán, de a megbékélés után a cs. beiktatta meisseni birtokába. - 1221: feleségül vette Erzsébetet, rövid házasságukat nagy szerelemben élték. Gyermekeik: 1222. III. 28: Hermann, 1224. III. 20: Zsófia, 1227. IX. 29: (B.) Gertrúd (18 nappal ~ halála után született). - 1225: részt vett egy sziléziai katonai vállalkozásban, 1226: elkísérte É-Itáliába II. Frigyes cs-t (ur. 1215-59), aki barátságába fogadta. - ~ 1226: hívta udvarába a ferences Marburgi Konrádot, aki Erzsébet lelkivezetője is lett, s anyjával, Zsófia asszonnyal is szembeszállva támogatta Erzsébetet jótékonykodásában. - ~ vsz. már 1224: keresztes lovag lett, másodszor 1227: Hildesheimben vette föl a keresztet. Övéitől VI. 24: Schmalkaldenben búcsúzott. Erzsébet elkísérte egészen Türingia határáig, tudta, hogy utoljára látja férjét, aki járvány áldozata lett. Testét 1228: lovagtársai vitték Reinchardsbrunnba, a családi sírboltba. - Ü: szept. 11. **

BS VIII:311.

Lajos, IV., Gyermek, Karoling (893.-911. szept. 24.): keleti-frank király. - Karintiai Arnulf cs. fia. 900: kir. Kiskorúsága idején Hatto mainzi érs. és Salomo konstanzi pp. gyámsága alatt állt. Gyenge uralma alatt nem tudta megakadályozni sem a törzsi hg-ek hatalmának növekedését, sem a m-ok betöréseit. Halálával No-ban kihalt a Karoling család. Ba.J.

Meyers XV:296. - Stern-Bartmuss 1963:153. - Schulze 1987:355.

Lajos, IV., Bajor, Wittelsbach (1283.-Fürstenfeldi kolostor, 1347. okt. 11.): német-római császár. - Bajor hg. család tagja. 1314: kettős választás során a Habsburg-ellenes párt ném. királlyá választotta. 8 é. belső háború után 1322. IX. 28: Mühldorfnál legyőzte vetélytársát, Habsburg Szép Frigyest. Itáliában a pápaság ellenfeleit támogatta, ezért XXII. János nem ismerte el kirságát, és kiközösítette. 1324: ~ a sachsenhauseni appellatióban visszautasította a p. föllépését. 1325: társuralkodóvá fogadta Szép Frigyest (†1330). 1327: a p. hgségét és családi birtokait is elvitatta. 1328: Itáliába vonult, Paduai Marsilius tanácsára a róm. nép képviselőivel koronáztatta magát cs-rá. Megfosztotta trónjától XXII. Jánost, és helyére V. Miklós ellenp-t ültette. Hazatérte után azonban itáliai befolyása teljesen elveszett, sőt XII. Benedek (fr. nyomásra) hűbéresévé akarta tenni. 1338. VII. 16: a rhense-i választói gyűlés kimondta, hogy a ném. kir-választáshoz nem kell többé p. megerősítés. 1341: az ang. kapcsolatot VI. Fülöp fr. kir. szövetségével cserélte föl, amitől a p. kúria támogatását remélte. VI. Kelemen 1346: kiátkozta, s Luxemburgi Károlyt emelte ellenkir-lyá. - ~ a birod. jogok megvédésével a kúriával szemben a későbbi megegyezést készítette elő. Családi birtokait növelnie nem sikerült, erőfeszítései csak fejed. ellenzékét erősítették. Ba.J.

Meyers XV:292. - Leuschner 1983:134. - Engel-Holtz 1990:274.