Laziczius Gyula (Újpest, Pest vm., 1896. aug. 18.–Bp., 1957. aug. 4.): nyelvész, egyetemi tanár. – Isk-it Újpesten végezte, 8. o. gimn-ként az önképzőkör elnöke, ahol tanárelnöke Babits Mihály. 1914: éretts., a bpi egy. m–ném. szakos hallg-jaként 1915. V. 15–1918. XI. 20: katona és orosz hadifogoly. 1919. V. 29: mint hadviselt diákot kinev. a Bp. VII. ker. István úti főgimn. „tanítójának”, de ezt 1919. VIII: mint minden kommün alatti kinevezést érvénytelenítették. 1919. IX. 22: óraadó, 1920. IV. 15: ideigl. tanár a VII. ker. Női Felsőkeresk. Isk-ban, 1920. X. 22: m–ném. szakos középisk. tanári okl-et szerzett. 1921. IX. 1–1922. III. 31: a Főv. Fiú Felsőkeresk. Isk. tanára, amikor az 1920. VI. 17: kelt elbocsátó fegyelmi határozatot érvényesítették. Az Angol–Osztrák Bank m. tisztviselője és a Zöld Szamár avantgard színház dramaturgja; a bank révén anyagi támogatója a színház összesen 3 bemutatójának. 1929. XI: szláv filológiából drált. 1930. IX: a bpi egy. bölcs. karán az orosz nyelv lektora. 1930–32: belföldi kutatási ösztöndíjat kapott. Gombocz Zoltán és Melich János kezdeményezésére 1932: a VKM tanári elbocsátását hatálytalanította, 1932. IX: kinev. a mátyásföldi reálgimn. óradíjas tanárának. Gombocz Z. kezdeményezésére a bölcs. kar dékáni hiv-ába rendelték, ahol 1933. VII. 10: középisk. h., 1935. VII. 1: r. tanárrá nevezték ki. 1933: a bpi egy. az „Ált. hangtan, kül. tek. a m. és a szláv nyelvekre” tárgykör mtanárává képesítette. 1938. VII. 28: az Ált. Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék ny. rk., 1940. X. 19: egy. ny. r. tanár. A szovjet hadifogságból hazatérőben meghalt fiával kapcsolatos nyilatkozatai miatt a VKM 1949. XI. 11: rendelkezési állományba vette, 1950. II. 22: végleg nyugdíjazta, mely után fordításokból élt (amik álneveken jelentek meg). 1957. I: a bölcs. kar visszahelyezését kérelmezte, eredménytelenül. – Ált. nyelvészettel, fonetikával és fonológiával foglalkozott, haláláig a Nyelvtört. adattár irányítója. – 1930: Szily-jutalmat, 1932: Samuel–Körber-díjat kapott. 1931: a M. Nyelvtud. Társ. jegyzője, 1932: titkára. 1935. V. 16: a MTA l., 1945. V. 30: r., 1949. XI. 29: tanácskozó, 1949: a SZIA III. o. tagja. 1957: a nyelvészeti tud. dr-a. – M: Belinszkij és Hegel. (Dri ért.) Pécs, 1928. – Bev. a fonológiába. Bp., 1932. (A M. Nyelvtud. Társ. kiadv. 33.) – A m. nyelvjárások. Uo., 1936. (A m. nyelvtud. kézikv-e I. 11.) – M. tört. nyelvtan. Hangtan. Írta Gombocz Zoltán. S.a.r. Pais Dezsővel. Uo., 1940. (Gombocz Z. összegyűjt. művei 2.1.) – Átmeneti szókategóriák. Uo., 1941. (Klny. Nyelvtud. Közlem.) – Ált. nyelvészet. Alapelvek és módszerek. Uo., 1942. (Ért-ek a nyelv- és széptud. köréből XXVI. 2.) – Egy nagy pör felújítása. Uo., 1943. (A M. Nyelvtud. Társ. kiadv. 65.) – Fonetika. Uo., 1944. (Új kiad. egy. segédkv-ként. Uo., 1963; 3. kiad. Uo., 1979) – Lehrbuch der Phonetik. Berlin, 1961. – Selected writings. Ed., intr. Thomas A. Sebeok. The Hague, 1966. (Janua Linguarum. Ser. minor 55.). 88

MTA tagajánl. 1935:6. – M. Kurír 1949. V. 12. – M. Nyelvőr 1957:3. sz. (Vértes Edit) – Nyelvtud. Közl. 1958:1. sz. (Harmatta János) – Acta Linguistica 1958:211. (Harmatta János) – MIL II:25. – Portraits of Linguistic Vol. 2. Bloomington–London, 1966:554. (Th. A. Sebeok: Gy. L.) – MÉL II:246. – M. Nyelv 1976:2. sz. (Emlékkv. ~ szül-ének 80. évford-jára)