levente: 1. a török uralom korai szakaszában (1568) léventa alakban lejegyzett közszó, jelentése 'török katona'. Az 1651-es följegyzés szerint már 'vitéz, daliás, harcos'. - 2. A szerb-horvát nyelvben a léventa szó régi jelentése 'török tengerész v. katona; vitéz, dalia; henyélő'. - 3. Az Erdélyi magyar szótörténeti tár (1657) szerint a levent 'harcias, támadó kedvű személy'. - 4. a →Leventeszervezet tagja. - 5. Szómagyarázat. A ~ etimológiáját illetően megoszlanak a vélemények: a) Török jövevényszónak tartják, mely délszláv (szerb-horvát) közvetítéssel került nyelvünkbe; a török levent etimológiája tisztázatlan. Perzsa nyelvből való származtatása időrendi és jelentésbeli okok miatt erősen megkérdőjelezhető. A perzsa lavand jelentése 'szabad, független; katona, önkéntes; kalandor; tudatlan; lusta; kocsmatöltelék; feleségét szerető férfi; prostituált; szolga; pajkos, csintalan rosszcsont; jó hír'. Amennyiben a szó török eredetét elfogadjuk, akkor a 'vitéz, harcos, dalia, bajnok, katona, honvéd, hős' jelentésű ~ szavunk a Levente személynév és az oszmán-török levend kölcsönhatása, összeolvadása eredményeként keletkezett. - b) Más kutatók a Levedi-Levédia, ill. Levente-Liütika személyi és földr. neveket az ősi finnugor 'lesz, létezik, valamivé válik, történik, születik' ige (a finnugor alak le-, le) jövőidejű melléknévi igenevéhez kötik, mivel ez az igénk az sz-szel bővülő v tövű igék alakrendszerébe tartozik (eszik-evő, iszik-ivó, visz-vivő, vesz-vevő stb.). F.I.T.

Bárczi Géza: M. szófejtő szótár. Bp., 1941. - Steingass, F.: A Comprehensive English-Persian Dictionary. London, 1947. - Alderson, A. D.-Fahir, Iz: The Concise Oxford Turkish Dictionary. Oxford, 1959. - A m. nyelv. tört. etimológiai szótára. H-O. Bp., 1970. - A m. szókészlet finnugor elemei. 2. köt. Uo., 1971. - Magyar értelmező szótár. Uo., 1972. - Erdélyi magyar szótört. tár. Uo., 1995. - Magyar szókincstár. Uo., 1998.

Levente, Liüntika (9. sz. vége-10. sz. eleje): →Árpád nagyfejedelem elsőszülött fia. - Neve Liüntika formában VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci cs. (ur. 913-959) A birodalom kormányzásáról szóló műve 40. fej-ében maradt fenn: „Abban az időben Liüntika, Árpád fia volt a fejük”. Ennek ellentmond az ugyanitt található tudósítás, mely Árpád nagyfejed. fiait sorolja fel: „Tudnivaló, hogy Árpád fejedelem négy fiat nemzett: elsőnek Tarkacsut (Tarkatzus, Tarhos), másodiknak Jeleget (Jelekh/Üllő), harmadiknak Jutocsát (Jutotzas), s negyediknek Zoltánt (Zaltas)”. E fölsorolásban ~ (Liüntika) nem szerepel. Eszerint vagy Konstantin tudósítása pontatlan, s Árpád nagyfejed-nek 5 fia volt; vagy ~ (Liüntika) finnugor neve mellett a török eredetű Tarkacsu (Tarkatzus) nevet is viselte. - A nagyfejed. elsőszülötteként ~ a csatlakozott →kabarok vez-je volt, s részt vett (bizánci fölkérésre) a bolgárok elleni háborúban. Bár a m-ok a bolgárok ellen sikerrel küzdöttek, a háborúnak az etelközi magyarság lett a vesztese, mert a bolgárokkal szövetségre lépő besenyők a m. sereg távollétében az etelközi szálláster-ekre zúdultak, s ezzel a m. törzsszöv. Kárpát-medencébe történő áttelepedésének egyik kiváltó okát teremtették meg. - Későbbi sorsát illetően Györffy György szerint ~ részt vett a bolgárok elleni háborúban, és a →honfoglalás után az elfoglalt Morvao. kormányzója volt; Kristó Gyula szerint a bolgárok elleni háborúban való részvétele nem igazolható, Árpád halála után mint a legidősebb Árpád-leszármazott, nagyfejed-ként vezette a m. törzsszöv-et (900-920?). F.I.T.

Mangold Lajos: A m-ok oknyomozó története. Bp., 1883. - Györffy 1977. - Korai m. tört. lex. 1994.

Levente (1010/15-1046): Árpád-házi herceg, →Vazul (Vászoly, gör. Baszileiosz) és egy Tátony nembéli asszony legidősebb fia; I. András (ur. 1046-60) és I. Béla magyar királyok (ur. 1060-63) testvére (a →Képes Krónikában nem Vazul, hanem Szár →László fiai). - Apja föllázadt I. (Szt) István kir. (ur. 997-1038) ellen, ezért a kir. őt megvakíttatta és megsüketíttette, fiait, ~t és Andrást száműzte. A Vazul-fiak Cseh-, majd Lengyo-ba menekültek, ahol a legfiatalabb fiú, Béla lengy. feleséget és hg. címet nyert. 1038 k. ~ és András Kijevbe került, I. (Bölcs) Jaroszláv fejed. (ur. 1019-54) udvarában élt. Mo-ra az Orseolo Péter kir. (ur. 1038-1041; 1044-1046) németbarát pol-ja ellen szövetkező magyar főurak hívására tért vissza Andrással együtt. Trónigényük támogatására a Kőrös vidékén élő (esetleg besenyő eredetű) Vata törzsfő pogánylázadást robbantott ki (→Vata lázadása), melynek Budán (Szt) Gellért pp. is áldozata lett. - A →seniorátus elve alapján Szt István koronája ~t illette volna meg Orseolo Péter után. A trónt mégis ~ öccse, András foglalta el. Az egymásnak ellentmondó források szerint a trón elfoglalásában ~t a halála akadályozta meg, ill. maga ~ adta át a koronát Andrásnak. - ~ haláláig nem vette föl a kerséget, pogány szokás szerint dédapja, Taksony sírja közelében temették el. F.I.T.-Do.Lá.

Szabó Károly: Péter és Aba. Bp., 1873. - Wertner 1891; 1892. - Képes Krónika. Bp., 1958. - Györffy 1977. - Korai m. tört. lex. 1994.