levél, lomblevél (lat. folium): növények alapból, nyélből és lemezből álló, föld feletti része, melyben a fotoszintézis zajlik. Alakja és erezete fajonként jellegzetes. - A hármas osztású ~ a kk. műv-ben a Szentháromságra, a négyes osztású Isten királyi uralmára, a 4 világrészre, a keresztre, a 4 evangéliumra, valamint az egyhatyákra, a hetes osztású (Iz 11,1-3 alapján) a Szentlélek ajándékaira utal. →falevél **

Lipffert 1976:54.

levél, írott levél (lat. litterae): I. Az ÓSz-ben. A fogság előtti időből kevés igazi ~formula ismeretes. Ha a →válólevelet (pl. MTörv 24,1) és az adásvételi szerződést (Jer 32,10) figyelmen kívül hagyjuk, akkor valójában csak a kir-ok korától beszélhetünk ~ről. Hogy már korábban is írtak magánszemélyek is ~et, azt az →amarnai levelek egyértelműen tanúsítják, melyek közül 70 Kánaánból származik. Akkád nyelven írták őket, a címzésben a küldő és a címzett nevén (X N-nek) kívül jókívánság (áldás) is szerepel (később: salom, 'jó egészséget, békességet, minden jót'). A záróformula rendszerint hiányzik. Az áldás után következik a ~ (nézd, továbbá v. ezt v. azt illetően formulával bevezetett) voltaképpeni tárgya. A fogság előtti időből említi az ÓSz Dávidnak Joábhoz intézett ~ét (2Sám 11,14), Izebel (1Kir 21,8) és Jehu (2Kir 10,1) Szamaria véneinek írt ~ét. Illés Jorámnak írt ~ét (2Krón 21,12), végül Jeremiás 2 ~ét (Jer 29,1; Bár 6) említi, ill. tartalmazza; de ezenkívül találkozunk benne más orsz-ok kir-ai által írt ~ekkel: ajánló~ Naamán számára (2Kir 5,5), Merodach-Baladan Hiszkijának írt ~e (20,12; Iz 39,1), Szancherib ~e, melyben Hiszkiját fenyegette (19,14). Általában a vázolt formulát követik; a ~ voltaképpeni tárgyát felölelő részt az egyébként is használatos 'és most' vezeti be. Más (= a Bibliában nem szereplő) ~ek ebből a korból: a →lachisi ~ (→osztrakon, →papiruszok), továbbá egy földműves ~e, melyet a Kr. e. 7. sz: Júda kir-ának (Jozija?) írt. - A fogság utáni (perzsa) időből ismeretesek: a babilóniai zsidók Jeruzsálembe küldött ~e (Bár 1,10), a purim~ (Eszt 9,20), valamint Ezd 1,2-4; 4,9-6,12; 7,12-26 említette, ill. tartalmazta ~ek és iratok (akták). Mint az →elephantinei papiruszok, ezek is arám nyelven íródtak. A gör. korból a Mak több ~et és más hasonló írást megőrzött, melyeket a zsidók (1Mak 5,10-13; 12,6-18; 2Mak 1,1-2,18), de főleg a szíriai fejed-ek (1Mak 10,18-20.25-45; 11,30-37; 13,36-40; 15,2-9), a rómaiak (8,23-32; 15,15-24), a spártaiak (12,20-23; 14,20-23) írtak. A forma alig változott; a hagyományos salom köszöntés gör-ül khairein; a ~ végén záróformula áll (vö. 2Mak 11,21.33.38). - II. Az ÚSz felöleli Pál ~eit, a Katolikus ~eket, az ap-ok és a jeruzsálemi presbiterek ~eit (ApCsel 15,23), továbbá a Jel 7 ~ét, valamint Liziász ~ét (23,26). Vsz. még más ~eket is írtak az ap-ok (főleg Pál), melyek nem maradtak ránk (vö. 1Kor 5,9; 2Kor 10,9-11). Az akkori szokás szerint a nagyobb ~eket diktálták (vö Róm 16-22; Gal 6,11; 1Kor 16,21; Kol 4,18; 2Tesz 3,17), a kisebbeket saját kezűleg írták (Filem; 2Jn 12; 3Jn 13). A ~ stílusa alig változott. A khairein köszöntést a kharisz váltotta fel; ez az eiréné hozzáfűzésével mélyebb teol. tartalmat kapott. A költői ~ v. episztola felfedezése arra ösztönözte A. Deissmannt, hogy különbséget tegyen a személyes, nem irod. jellegű ~ és a nagyobb közönségnek szánt ~ (irod. fikció) között. Ezt szem előtt tartva az ÚSz tartalmazta ~eket (a Jel kivételével) valódi ~eknek tekinti. De Deissmann túl messze megy, ha ezen az alapon Pál ~eitől minden irod. jelleget megtagad. Szerencsésebb a személyes ~eket (Filem) és az ált. érdekű ~eket v. a címzettek valamely meghatározott köréhez intézett ~eket és azokat a (fiktív) ~eket megkülönböztetni, amelyek mindenkinek szólnak (Zsid és a Katolikus ~ek némelyike). **

BL:1113.

Levél, Győr-Moson-Sopron m.: plébánia a győri egyhm. mosoni esp. ker-ében. - 1410: már létezett. Tp-át Szt László kir. tit-ra sztelték. Lakói 1659 e. ev-ok lettek. 1805: alapították újra. Org-ját (1/7 m/r) 1821: a bécsi Jacob Deutschmann gyár építette. - Harangjait 1871: 62 cm átm. Fahr Károly Pozsonyban, 1924: 38 cm átm. ismeretlen mester Mosonszolnokon öntötte. Kegyura 1880: Albrecht főhg. Anyanyelve 1880: ném.; 1910: ném., m.; 1940: ném., m. - Plébánosai: 1746: Gruber Tamás, 1751: Schuber Mátyás, 1757: Keibl János, 1762: Kerner Mihály, 1765: Bajzli János, 1771: Páter Melich (1777/1802: Hegyeshalom látta el), 1802: Steiner Ferenc, 1808: Feschmayer Péter, 1831: Weisz József, 1833: Hajtfogel Pál, 1848: Ehrenreiter György, 1853: Tusch József, 1860: Fetik György, 1872: Wolf József, 1883: Békefy Kálmán, 1888: Maár József, 1900: Kováczik József, 1906: Nusser József, 1917: Fehérvári Gyula, 1930: Szalai Géza, 1934: Heintz Mátyás, 1935: Horváth Vendel, 1940: Rákosi Elek, 1949: Szőke Gyula, 1956: Szalay Ferenc, 1964: Horváth János, 1966: Szuchentrunk Mihály, 1973: Zdiarszky László, 1978: Szalai Kálmán (1982-től Hegyeshalomról látja el). - Lakói 1840: 467 r.k., 590 ev., össz. 1057; 1910: 634 r.k., 910 ev., 7 ref., 5 izr., össz. 1556; 1940: 712 r.k., 940 ev., 9 ref., 6 izr., 3 egyéb vall., össz. 1670. - 1948: 2 tanerős r.k. ált. isk-jában 67 tanuló. Szalai Kálmán-P.P.

Búzás kz. 301. - Patay 1982.