Longhin, Andrea Giacinto, B., Bonaventura, OFMCap (Fiumicello di Campodarsego, Padova m., Itália, 1863. nov. 23.-Tarvisio, 1936. jún. 26.): püspök. - Már egész fiatalon szerzetes papnak készült. 1879: Campodarsegói András néven belépett a r-be, fil-t Padovában, teol-t Velencében tanult. 1886. VI. 19: pappá szent. 18 éven át a fiatal szerz-ek lelki ig-ja és oktatója. 1902: a velencei tartományfőnök, Sarto pátr. számos kényes feladattal bízta meg, s mint X. Pius p. 1904. IV. 13: Tarvisio pp-évé nevezte ki, néhány nappal később a római Trinitá dei Monti-tp-ban Merry del Val bíb. szentelte, VIII. 6: foglalta el székét. ~ előtte két pásztorlevélben vázolta föl reformprogramját. 1905-10: végiglátogatta egyhm-jét. Nagy figyelmet fordított a papjaival való élő kapcsolatra, emelte nevelésük és továbbképzésük színvonalát. Az I. vh-ban lerombolták városát és több mint 50 pléb-ját. Amikor a polg. hatóságok elmenekültek a heves harcok elől, ~ akkor is a helyén maradt, s ezt papjaitól is elvárta, hacsak nem menekülő híveik kíséretében távoztak. Hősies bátorsággal vezette a várost a zűrzavarban, vallási, erkölcsi és polgári ügyekben az egyetlen fogódzópontként. Megszervezte a katonák, a betegek és a szegények segítését, mindenkit bátorított. Az anyagi és lelki újjáépítés nehéz éveiben kezdett lelkipászt. útja félbeszakadt. A fasizmus kat. szervezetek ellen irányuló támadásai idején, 1926-34: között újabb lelkipászt. látogatáson erősítette a pléb-kat. XI. Pius p. ap. vizitátorként Padovába, majd Udinébe küldte, hogy igyekezzen megszüntetni a klérus megosztottságát. - II. János Pál p. 2002. X. 20: b-gá avatta. **

Longhin, Andrea Giacinto, B., Bonaventura, OFMCap (Fiumicello di Campodarsego, Padova m., Itália, 1863. nov. 23.–Tarvisio, 1936. jún. 26.): püspök. – Már egész fiatalon szerzetes papnak készült. 1879: András néven belépett a r-be, a fil-t Padovában, a teol-t Velencében végezte. 1886. VI. 19: pappá szent. 18 éven át a fiatal szerz-ek lelki ig-ja és oktatója. 1902: a velencei tartományfőnök, Giuseppe Sarto pátr. számos kényes feladattal bízta meg, s mint X. Pius p. 1904. IV. 13: Tarvisio pp-évé nevezte ki, néhány nappal később a római Trinitá dei Monti-tp-ban Merry del Val bíb. szentelte, VIII. 6: foglalta el székét. ~ előtte két pásztorlevélben vázolta föl reformprogramját. 1905–10: végiglátogatta egyhm-jét. Nagy figyelmet fordított a papjaival való élő kapcsolatra, emelte nevelésük és továbbképzésük színvonalát. Az I. vh-ban lerombolták városát és több mint 50 pléb-ját. Amikor a polg. hatóságok elmenekültek a heves harcok elől, ~ akkor is a helyén maradt, s ezt papjaitól is elvárta, hacsak nem menekülő híveik kíséretében távoztak. Hősies bátorsággal vezette a várost a zűrzavarban, vallási, erkölcsi és polgári ügyekben az egyetlen fogódzópontként. Megszervezte a katonák, a betegek és a szegények segítését, mindenkit bátorított. Az anyagi és lelki újjáépítés nehéz éveiben kezdett lelkipászt. útja félbeszakadt. A fasizmus kat. szervezetek ellen irányuló támadásai idején, 1926–34: között újabb lelkipászt. látogatáson erősítette a pléb-kat. XI. Pius p. ap. vizitátorként Padovába, majd Udinébe küldte, hogy igyekezzen megszüntetni a klérus megosztottságát. – II. János Pál p. 2002. X. 20: b-gá avatta. **