lovag (lat. equis): 1. a római birodalomban a Kr. e. 5. sz. végéig lovon hadiszolgálatot teljesítő gazdag polgár, akinek ~i rangja csak a katonai szolgálat idejére szólt. A hagyomány szerint →Romulus 3, Servius Tullius kir. (Kr. e. 6. sz.) 18 ~századot állított föl. A ~ok közé a legalább 400 ezer sestertius vagyonnal rendelkező polgárokat sorozták be a →census alkalmával. Akiket jegyzékbe vettek, azok a szolg. idejük alatt külön összeget kaptak lóvásárlásra és -tartásra. - Kr. e. 403: Veji ostromakor fiatal emberek saját lovukkal önként jelentkeztek hadi szolg-ra. Lassanként az „állami” lóval szolgáló patricius és plebejus ~ok mellett kialakult a saját lóval szolgáló ~ok rétege. A közt. idején 5 évenként ellenőrzést (recognitio equitum) tartottak, amikor a ~ok a lovaikat is elővezették, s ha a cenzornak nem volt kifogása, elbocsátotta a ~ot (traduc equum paranccsal), ha kifogása volt, törölte a ~ok sorából (vende equum). A ~ok júl. közepén ünn. díszmenetet tartottak. A Kr. e. 1. sz: a ~ok közül sokan földbérlők lettek, és a pénzügyi arisztokráciát alkották. - Augustus cs. (ur. Kr. e. 31-Kr. u. 14.) a ~i rangot örökölhetővé tette. Az ellenőrzést és a díszmenetet összekapcsolta és évenként megrendeztette. A ~ok az ifjúság fejedelmének (princeps iuventutis), a trónörökösnek voltak alárendelve, ezáltal egyre szorosabban kötődtek a cs. udvarhoz. Jelvényeik: bíborcsíkos köpeny, keskeny bíborszegély a tunikán, arany gyűrű: a színházakban az első padsorokban volt a helyük. - A Kr. u. 2. sz-tól külön polgári osztályt (ordo equiester) alkottak, de csak vagyoni helyzetük alapján, függetlenül attól, hogy volt-e lovuk, ill. végeztek-e katonai szolg-ot. A 4. sz: a ~ már csak polg. társulatok tagja. - 2. a középkori Európában nehézfegyverzetű lovaskatona. Részben régi nemesi, részben (főként No-ban) szolga (miniszteriális) eredetűek, eleinte a feudális nemesség alsóbb rétegét alkották, később szokásaik, életformájuk az egész nemességre átterjedt. A ~ság a nagyurak korai fegyveres kíséretére nyúlik vissza. Fénykora a 11-14. sz., eszmeiségére, szokásrendszerére annak világi jellege ellenére erős hatást gyakorolt a ker. Egyh. A 15-16. sz: haditechnikai és hadszervezeti újítások miatt a ~ság katonai jelentősége fokozatosan megszűnt. Erkölcsi, eszmei hatása az eu. ffi elvárt magatartására a jelenkorig kimutatható (becsület, bátorság, igazmondás, nők tisztelete, udvariasság stb.). A ~ság fr. földön alakult ki, innen terjedt el No-ba, Angliába, az Ibériai-fszg-re és Itáliába, Cseho-ba, Lengyo-ba, Mo-ra és Bizáncba. M. nehézfegyverzetű lovasság a 11. sz. elejétől kimutatható, de sem ez, sem a ~ság nem vált olyan kizárólagossá, hogy m. ~korról beszélhetnénk. A m. nemességnek a 12. sz: csak egy kis, a 13. sz: valamivel nagyobb része nevezhető ~nak. A hazai ~ság fénykora a 14. sz., mikor a m. főúri réteg egésze, a köznemesség felső és bizonyos mértékig a középső része is ~nak mondható. A köznemesség tömegei - létszámuk nagyobb, mint Ny-Eu-ban - sohasem váltak ~okká, ezt szegénységük, mely megakadályozta őket a nehézfegyverzet beszerzésében, nem tette lehetővé. B.A.

Századok 1942:272. (Mályusz Elemér: A m. köznemesség kialakulása) - Pecz 1985. I/2:682. - Kurcz 1988. - Zombori 1988.

Lovag, Mosonmagyaróvár, 1946. jan. 31.-márc. 15.: a Szent László Szalézi Oratórium tudósítója. - Megj. rendszertelenül, össz. 2 sz. Szerk. és kiadó: Tóth Jenő. Ny: Németh és Mayer. 88

Lovag (Reitter) Anna Benedikta, KN (Ercsi, Fejér vm., 1893. nov. 23.-Győr, 1988. jún. 28.): szerzetesnő. - 1920. IX. 27: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1923. VIII. 23: tette. Nagykátán dolg. - A szétszóratás után 1950 őszétől Dunaalmáson, majd Győrött egyhközs. nővér. r.k.

Lovag Zsuzsa (Bp., 1940-): régész, múzeumigazgató. - 1958: a bpi Fazekas Mihály Gimn-ban éretts. 1961-66: az ELTE régészet-tört. szakos hallg-ja. 1961-92: a M. Nemz. Múz. Középkori Oszt-án muzeológus, majd osztályvez. 1973: drált. 1978: a Koronabizottság tagja, a M. Nemz. Múz-ban a koronázási jelvények kutatója. 1979-91: feltárta az esztergom-szigeti bencés apácakolostort. 1992: a bpi Iparműv. Múz. főig-ja. Lexikonunk munk. - Fm: A m. koronázási jelvények. Bp., 1978. - A kk. bronzművesség emlékei Mo-on. Uo., 1979. - A m. koronázási jelvények. Kovács Évával. Bp., 1980. - Aquamanilék. Uo., 1983. - Az együttélő egyh-ak. Kiáll. katalógus. Összeáll. Bp., 1991. - Szakcikkei a kk. ötvösség és bronzművesség témakörében és az esztergomi feltárással kapcsolatban jelentek meg. s.k.