Lucifer (a lat. lux, 'fény' és fero, 'hordozni, vinni' szavakból: 'fényhozó, fényt hordozó'): 1. →hajnalcsillag. - 2. →Sátán, az Isten ellen föllázadt angyalok feje. A teremtésben kapott méltóságát elveszítette, azaz lezuhant az égből. Iz 14,12: „Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?” Az egyhatyák kezdettől fogva (→Órigenész) ~t értették az égből a földre zuhant csillagon (vö. Jel 9,1; 12,9, 2Pt 2,4; Júd 6). Jézus maga mondta: „Láttam a sátánt, mint villám bukott le az égből” (Lk 10,18). - A lelki életben ~nek tulajdonítják azokat a →kísértéseket, melyekben a rossz a jó látszatával, a sátán a világosság fiaként, fényhozóként mutatkozik meg. A tapasztalt lelkivezető iránti engedelmesség kiműveli a lelket az ilyen tévedések fölismerésére. **

Kirschbaum III:124.

Lucifer (Szardínia szigete-370): püspök, egyházi író. - Caralis (Cagliari, Itália) pp-eként Alexandriai Szt Atanáz híve az →ariánusokkal szemben. 355: a milánói zsinaton megtagadta az Atanázt elítélő határozat aláírását, ezért Constantius cs. (ur. 337-361) száműzte. 362: részt vett az Atanáz által vezetett zsin-on, de nem értett egyet a félariánusokkal való egységgel. Száműzetéséből visszatérőben átutazott Antiochián, pp-ké szentelte az óniceai párt vezető presbiterét, Paolinoszt. Ezzel elmélyítette a szakadást Antiochiában, a pápát és Atanázt szinte kényszerítette Paolinosz elismerésére. - ~ száműzetése alatt 5 művet írt: Arról, hogy az eretnekekkel nem szabad kiegyezni; A hitehagyó királyokról; Szt Atanázról; Arról, hogy nem szabad irgalmazni azoknak, akik Isten ellen vétkeznek; Arról, hogy Isten Fiáért meg kell halni. Írásait megküldte Constantius cs-nak, nem minden célzás nélkül írva az ÓSz hitehagyó kir-airól. ~ írásai elsősorban a nyelvtörténészek számára érdekesek, mert sok vulgáris kifejezést használ, és a Szentírást ólatin fordítása szerint idézi. - ~t a szülőföldjén, Szardínia szg-én szentként tisztelték. **

BS VIII:272. - Vanyó 2000:652.