lámpás, világvető: lógatva hordozható, ősi világítóeszköz, mely a →világításra szolgáló lángot valamilyen anyaggal körülveszi, hogy megóvja a széltől, esőtől, ill. a tűzokozástól. - A láng legegyszerűbb védelme a kétoldalú szélfogó, melyet a máramarosi sóvágók betlehemnek hívnak. A falusi nép házatáján található ~ok ált. házilag készültek: egyszerű farámaszerkezet tető nélkül v. tetején kerek lyukkal, drót- v. madzagfogantyúval. A rámák közét juh v. marha bendőjéből, v. disznóhólyagból való latorna fogta körül, v. szaruból csiszolt táblák töltötték ki. Készült ~ bádogból is, egyik-másik kk. hagyatéknak látszik. - A ~sal szemben nyílt lángú fényforrás a →fáklya, →gyertya, →mécses. - Ikgr. ~t tart a kezében a Jézus születése képeken Szt József (a fény megszületésének jele); s a Szt Kristóf vállán ülő Gyermek Jézus. - Assisi Szt Klára, Szt Cecília, Szt Nilus, Pudenziana és Praexedesz, Svéd Szt Katalin attrib-a. **

MN I:258. - KML 1986:201.

Lámpás, Mulhouse, Strasbourg, Bitschwiller-les-Thann, 1959-: katolikus értesítő. - Megj. rendszertelenül (havonta) 10-20 old. Szerk. és kiadó: Fenyvesi Márton, P. Ny: soksz. 88

Mildschütz 1977:63. (283.)