labirintus (a gör. labra, 'barlang, kő', esetleg a labrüsz, 'kettős szekerce háza' szóból): meghatározott célhoz vezető, bonyolultan kacskaringós →út. A célra irányultság különbözteti meg az egyéb bonyolult, sehova nem vezető útvesztőtől, →csomótól. A ~ legegyszerűbb formájának tekinthető a →spirál, mely egyre kisebb sugarú körpályán vezet a célponthoz, de a ~ útvonala kereszteződéseken is átvezet. - 1. az ókorban krétai eredetű épület sok folyosóval és kamrával. Csak festett alaprajzi ábrázolásai ismertek. Hasonló keskeny folyosói járatok kövekből kirakva É-Eu-ban is maradtak ránk a tört. előtti korokból. A ~ba való belépésnek-behatolásnak az 'alvilágba, a holtak birodalmába leszállás' jelentése volt. - A knosszoszi ~ban lakott Minotaurosz, az ember- és bikatestű szörny, melyet Thézeusz legyőzött, majd Ariadné fonala segítségével kijött a ~ból. E ~ építője Daidalosz volt, akit a gótikus építők ősüknek tekintettek, és mértani ábrába írták nevét. - 2. a ker. műv-ben kettős jelkép. Pozitív tartalommal a halál fölötti győzelem (célpont: Krisztus legyőzi a halált), a föltámadás, a megváltó szenvedés (célpont: az oltár), a jeruzsálemi zarándoklat (célpont: Jeruzsálem) képe. Negatív értelemben a világiasság kilátástalanságának képe. Tp-ok padlójában kőből rakták ki. Alaprajza lehet kör (Chartres), négyszög, ellipszis v. nyolcszög (Reims). Legrégibb formájában célpontja egy betűrejtvény, melynek föloldása: Sancta Ecclesia, 'szent egyház' (Orleansville, Algéria, Szt Reparatus-baz., 324). - 3. a kertművészetben kedvelt típus, négyzetes v. kör-alaprajzon (→kert). L.P.

Kirschbaum III:2. - Sachs 1980:232. - KML 1986:200.