🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > L > lengetés
következő 🡲

lengetés: 1. fölajánló gesztus az Ószövetség áldozati liturgiájában:  a fölajánlott tárgyat (az állat szegyét, arany, bronz tárgyakat) előre, hátra, föl és le (kereszt alakban) mozgatták az oltár előtt. A pap egyedül v. a fölajánlást tévő kezét alulról megtámasztva végezte (Kiv 29,26-27; Lev 7,30; 10,14; 23,15; Szám 6,20; 18,18). - 2. A m. néphagyományban a húsvéti szent kenyér (v. kalács) fölajánlása: →pászka. **

Strack-Billerbeck II:602, 785; IV:645. - BL:1111.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.