🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > L > lictor
következő 🡲

lictor (lat.): 1. poroszló. - 2. hivatali szolga a köztársasági Rómában, főbb tisztviselők állandó kísérője. Hatalmi jelvényként vesszőnyalábot (fasces) vitt, melybe a Város határán kívül bárdot is helyeztek. A praetorokat 6, a consulokat 12 ~ kísérte. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.