lopás (lat. furtum): más tulajdonának elvétele a tulajdonos tudta nélkül, bűn a →hetedik parancsolat és az →igazságosság erénye ellen. Elkövetője a tolvaj. Ha nyíltan és súlyos erőszakkal (fegyver) történik: →rablás. - 1. Erkölcsi súlya az eltulajdonított érték nagyságától függ, ált. a napi megélhetést biztosító összeg fölött →halálos bűn. Súlyosbító körülmény lehet a ~t elkövető, ill. a meglopott személye. Nagyobb bűn a ~, ha elkövetője: a) gazdag ember; b) közvagyonnal rendelkező felelős személy (politikus, köztisztviselő); c) oktató, nevelő stb.; d) másokkal is szövetkezik a ~ban (szervezett bűnözés). Nagyobb bűn a ~, ha kiszolgáltatott embert (szegény, magatehetetlen, magányos, →koldus stb.) lopnak meg. - 2. A Szentírásban. a) Jogi szempontból a ~ Izr-ben nem a büntető, hanem a „polgári” jog körébe tartozott. Aki lopott, azt csak kártalanításra kötelezte a törv., de az okozott kárnál nagyobb jóvátételt kellett fizetnie. Ha valaki pénzt, értéket v. állatot lopott, melyet épségben megtaláltak nála, akkor a lopott holmi kétszeresét, ha a lopott jószágban kár esett, a szarvasmarha ötszörösét, a juhok négyszeresét kellett jóvátételként adni (Kiv 21,37-22,7). A Péld 6,30 (és a LXX: 2Sám 12,6 is) kétszeres kárpótlást kíván, amiből a tulajdonviszonyok megerősödésére és fejlettebb társad. viszonyokra következtethetünk. - Izr. fiainak e törv-e nagymértékben eltért a babilóniai szigorú előírásoktól, melyek sokkal nagyobb mérvű kártalanítást írtak elő, nemegyszer halálbüntetést is. Hogy Izr-ben az éjszaka tetten ért tolvajt meg lehetett ölni (Kiv 22,1), az talán a szigorúbb babilóniai törv-ek hatására vezethető vissza. - b) A ~ erkölcsileg, még ha a szükség vitt is rá valakit (Péld 30,9; vö. 6,30), súlyos bűnnek számított mint a →Tízparancsolat (7.) megszegése (vö. Kiv 20,15; MTörv 5,19; Lev 19,11). Isten szava is lehet a ~ tárgya a hamis próf-k esetében (Jer 23,30). - Az ÚSz megerősíti az ósz-i törv-t (Mk 10,19; Lk 18,20; Róm 13,9; 1Kor 6,10; Ef 4,28; 1Pt 4,15). A →Jó Pásztor példabeszéde szerint a tolvaj nem az ajtón megy be, hanem másfelől lopakodik az akolba, s csak azért jön, hogy „öljön és pusztítson” (vö. Jn 10,1.10). Júdásról Szt János mondja, hogy „tolvaj volt” (12,6). - Jézus amikor a második eljövetelét a tolvajéhoz hasonlítja, a hasonlóság alapja a váratlanság (Mt 24,43; vö. 1Tesz 5,2.4; 2Pt 3,9-10; Jel 3,3; 16,15). -

3. Hammurápi törvénykv-e (Kr. e. 2000 k.) a ~t nagyon szigorúan büntette: Ha egy polgár szarvasmarhát, juhot, szamarat, disznót v. hajót lopott az Istentől v. a palotától, 30-szorosan adja vissza; ha alattvalótól, 10-szeresen térítse meg; ha a tolvajnak nincs semmije, amit adhatna, öljék meg (8.§). - Ha egy polgár házában tűz ütött ki, és egy polgár, aki oltani jött, szemet vetett valamire a házban és eltulajdonította, ezt a polgárt azonnal dobják a tűzbe (25.§). - Ha egy polgár gabonáját raktározás céljából egy másik polgár házában tartja, és az a raktárban megfogyatkozik v. a ház tulajdonosa kinyitja a raktárat és eltulajdonít belőle, v. teljes egészében letagadja, a tulajdonos tegyen vallomást Isten előtt, s a raktározó az eltulajdonított mennyiség kétszeresét adja vissza (120.§). - Ha egy polgár útra kel és ezüstjét, aranyát, drágaköveit és egyéb javait egy másik polgárnak adja, hogy egy meghatározott helyre vigye, s ez máshova viszi, a tulajdonos bizonyítsa a dolgot és a szállító ötszörösét adja vissza annak, amit rábíztak (112.§). -

4. A régi magyar jogban. a) Szt István II. törvénykönyve: Ha férjes asszony lop, a férje váltsa meg. Ha másodszor vét, újra váltsa meg, ha pedig harmadszor, adják el. (29.) Ha szolga először lopott, adja vissza a lopott holmit, s az orrát 5 tinóval váltsa meg, ha tudja; ha nem, vágják le az orrát. Ha vágott orral újra lop, váltsa meg a fülét 5 tinóval, ha tudja; ha nem, vágják le a füleit. Ha harmadszor lopott, haljon meg. (40.) - Ha szabad ember lop, váltsa meg magát, ha tudja; ha nem, adják el szolgának. Ha ezután is lop, a szolgák törvénye szerint ítéljék meg. (41.) - Ha valaki az udvarnokok közül lop, a szabadok törvénye szerint ítéljék meg, de tanúságtételét szabad emberek között senki meg ne hallgassa. (55.) - b) Szabolcsi zsin., 1092: Ha egy klerikus csekély dolgot (kakast, gyümölcsöt) lopott, vesszőzzék meg és adja vissza a holmit, ha nagyobb értéket lopott, fokozzák le, és adják át a világi hatóságoknak. (II. kv. XIII. f.) -

5. A hatályos büntetőtörvény szerint aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, ~t követ el. (Btk. 316.§) Súlyosabb a megítélése, ha  bűnszövetségben, közveszély színhelyén, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal,  helyiségbe v. ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel, v. a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, hamis v. lopott kulcs használatával, lakást v. hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére, zsebtolvajlás útján, másnak a bűncselekmény elhárítására képtelen állapotát kihasználva követik el. - Az eltulajdonított dolog értékének is van jelentősége. Jelenleg 10.000 Ft-ig szabálysértés, tehát nem buncselekmény, kisebb érték 10.000- 200.000 Ft-ig, nagyobb érték 200.000-2 millió Ft-ig,  jelentos érték 2- 50 millió Ft-ig, különösen nagy érték 50-500 millió Ft-ig, különösen jelentos érték 500 millió Ft  felett)  Súlyosabban minosül a cselekmény, ha kisebb értékre, de kulturális javak körébe tartozó tárgyra követik el. Mikor bűncselekmény?

**

Péterffy I:37. - Eilers 1932:17, 20, 31. - BL:1126. - CJH I:35, 39, 43. - Btk. Büntetőtörvényről szóló 1978. évi IV. tv.