🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > L > lóbab
következő 🡲

lóbab, disznóbab (gör. küámosz, lat. Vicia faba): a pillangósvirágúak családjába tartozó élelmiszer- és takamánynövény. - 2Sám 17,28: a gileádi Barzilláj gabonát, babot, lencsét vitt Dávidnak (vö. Ez 4,9). - Jerikói és trójai leletek alapján tudjuk, hogy már az újkőkortól nagy területeken termesztették a bibliai idők e fontos élelmezési termékét. Kissé szögletes, lapos, barna magját főzve, sütve, sokféle étel formájában fogyasztották. Kölessel keverve barna lepényt is sütöttek belőle. Egyiptomban is biztosan termesztették, de írásos dokumentumok nem említik. Ennek oka Hérodotosz szerint, hogy tisztátalannak tartották. A ~ot az ógörögök küamosz ellenikosz, 'görög bab'-nak nevezték, hogy megkülönböztessék az egyiptomi babtól. Plinius szerint fontos gazd. növény, amelyet Carna istennőnek mutattak be áldozatul. - A ~ot puffasztó hatása miatt Egyiptomban tisztátalan ételnek tartották, férfiaknak nem is volt szabad fogyasztani. Püthagorasz szerint holt lelkek tanyáznak benne. Virágaiban a halál betűinek rajzolatát vélték felfedezni, ezért a római istenek papjainak tilos volt virágaiban gyönyörködni. A halál-évfordulókra emlékező parentalia ünnepen a holt lelkek évente visszatérnek a világba fekete babba rejtőzve, hogy gonosz nyelvű ismerőseiket megbüntessék. Mindezek ellenére a ~ bőséges és olcsó termését a lakosság világszerte széleskörűen fogyasztotta, olyannyira, hogy Távol-Keleten a gazdagság és termékenység jelképe is lett. - A ~ 2000: már sehol nem él vadon, ősei is vsz. kihaltak, hiszen a nemzetség közel 200 vadon élő faja közül már egyik sem hasonló hozzá. A vastag, szögletes, felálló, olykor méternyi szárú, 1-2 pár elliptikus levélkéből álló szárnyalt levelű, egyéves lágyszárú növény tengelyét sűrűn borítják csaknem ülő virágai. Főleg a szárak felső, lombos részén hozza a barna tő-foltos vitorla miatt messziről tarkának tűnő fehér virágait. Rövid, vaskos, belül szivacsos hüvelytermésében 2-3 nagy magot érlel. Ky.Z.

Kereszty 1998:466.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.