Magyarlápos, v. Szolnok-Doboka vm. (Târgu Lăpuș, Ro.): plébánia a v. erdélyi egyhm. belső-szolnoki főesp. ker-ében. – A község a hitújításkor (1556) prot. lett. A pléb-t 1783: alapították. Tp-át Szt Kereszt tit-ra sztelték. Anyakönyvei 1782-től. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., rum. – Filiái 1917: Bába, Blenkemező, Boérfalva, Borkút, Bucsonfalva, Csernefalva, Csicsógombás, Dánpataka, Domokos, Drágavilma, Drágosfalva, Dülőfalva, Erdőszállás, Falkosány, Frinkfalva, Guga, Haragos, Haragosalja, Hollómező, Ilondapatak, Jávoros, Karulyfalva, Kisdebrecen, Kishegy, Kőfrinkfalva, Kohópatak, Láposdebrek, Lápospataka, Macskamező, Nagybúny, Nagyilonda, Pecsétszeg, Petőrét, Rohi, Szakadás, Szalmapatak, Sztojkafalva, Tordavilma, Ünőmező. – 1782-től a dési ferences atyák jártak ~ra és gondozták a híveket. 1886: kapott állandó plnost: Miklós Béla, 1905–08: Szabó Lázár, 1910: Huszár Ádám, 1929: Bakó Gábor, 1932: Gáspár János, 1938: Orbán Dezső, 1940: Székely Árpád, 1946: Fazakas József, 1955: Gáll Sándor, 1979: Györgydeák János, 1982: Marthy Attila, 1983: Ferencz István, 1995: Tamás Barna. – Lakói 1910: 526 r.k., 12.003 g.k., össz. 28.710 (41 filiával); 1940: 335 r.k., 433 g.k., 270 g.kel., 5 ev., 649 ref., 717 izr., 2 bapt., össz. 2411. **–Sz.B.

Gerecze II:872. – Schem. Trans. 1913:211. – Léstyán 2000. II:482.