Makovecz Imre (Bp., 1935. nov. 20.–Bp., 2011. szept. 27.): építész, belsőépítész. – 1954–59: Bpi Műszaki Egy. építész karán tanult. 1959: a BUVÁTI, 1962: a SZÖVTERV, 1971–79: a VÁTI tervezője. A 60-as évek végétől magán-mesterisk-t vezetett. 1971–82 és 1986: a M. Építőművészek Szöv-e Mesterisk-jában mestertanár. 1974–84: a Pilisi Parkerdőgazd. főépítésze, 1981–: előadásokat tartott a Visegrádi Táborok építészhallgatói számára. A MAKONA Építész Tervező Váll. vez-je, az Országépítő Alapítvány kuratóriumának aleln. A Bpi Műszaki Egy. c. egy. tanára, angliai, skóciai, ném. és amerikai egy-ek díszdr-a. 1991: a M. Műv. Akad. alapítója és eln. – ~ a magyar organikus építészet isk-teremtő alakja. Építészete fil. alapjának Rudolf →Steiner →antropozófiáját és építészetét tekinti. Mestereinek is Steinert és F. L. Wrightot tartja. Szimbolikus terei az emberi formákhoz kötődnek. Teoretikus és pedagógus is, →Lechner Ödön és →Kós Károly munkásságát követő építészete középpontjában a m. mitológia áll. Ég és Föld találkozását, a Fény és a Sötétség harcát jeleníti meg építészetében. – Egyh. munkái: a Farkasréti temető ravatalozója (1975); siófoki ev. tp. (1985); paksi (1991), piliscsabai plébtp. (1994); a piliscsabai Pázmány Péter Kat. Egy. Auditorium Maximuma (1995); százhalombattai tp. (1996). – Díjai: 1969: Ybl-díj; 1984: Kritikusok díja; 1987: Ifjúsági díj; 1989: Kossuth-díj; 1992: Köztársasági Középkereszt csillaggal; 1996: Mo-ért Alapítvány M. Örökség díja; 1997: Fr. Építészeti Akad. aranyérme; 1999: Kölcsey-emlékplakett; 2001: Corvin-lánc. **

KMML II:691.