🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Mani
következő 🡲

Mani, Manichaiosz (Szeleukia-Ktesziphon, 216. ápr. 14.-277.): a →manicheizmus atyja. - A perzsa uralkodócsaláddal, az Arzakidákkal rokonságban álló, előkelő családban született. Apja egy perzsa szektához tartozott, és ~t is igen szigorú aszkézisben nevelte. ~ D-Babilonban a ker. →gnosztikusokkal, később Beludzsisztánban (India) a →buddhizmussal ismerkedett meg. Hazatérve megnyerte I. Sapur (ur. 241-273) perzsa uralkodó kegyeit, aki engedélyezte, hogy ~ a tanait a Szasszanidák egész birodalmában terjeszthesse. - ~ tervszerű hittérítésbe kezdett, →püspökökból, →papokból és →diákonusokból álló hierarchiát szervezett, és csakhamar egész Perzsiában, sőt még Egyiptomban és Távol-Keleten is számos követőre talált. - Mivel belátta, hogy nem mindenki képes a testet alapjában tagadó aszkézis megvalósítására, híveit két szoportra osztotta: a hallgatók (audientes) csak részben, a válaszottak (electi) teljesen tartják a manicheizmus törvényeit. - ~ I. Bahram (ur. 274-277) kir. alatt kegyvesztett lett, vsz. a →Zoroasztert követő perzsa papok vádolták be a kir-nál. Börtönbe került, ahol rövid fogság után meghalt. **

Vanyó 2000:463.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.