🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Mari
következő 🡲

Mari: egykori sumér (babilóniai) város az Eufrátesz középső szakaszán, a nyugati parton. - Kr. e. 1693: Hammurápi földúlta, ettől kezdve elhagyott; 2000: romváros Abu Kemal közelében, Szíriában. 1933-38, 1951-54: és 1960: A. Parrot vezetett ásatásokat. - ~ már a sumér királylistán is szerepel. Az óbabilóniai kor (kb. Kr. e. 1750-1700) és a szentírástud. szempontjából különösen a Zimrilim kir. palotájában felszínre került levtár jelentős. Ez kb. 20 ezer ékírásos táblából áll (levelek, gazd. iratok, kevés irod. szöveg); megtalálható benne ~ meghódítójának, I. Samsi-Adad asszír kir-nak a levelezése fiával és ~ alkir-ával, Jaszmahadaddal; ugyanígy tartalmazza Zimrilim kir-nak tisztviselőivel és baráti fejed-ekkel váltott leveleit is. Így igen értékes adatok kerültek felszínre annak a kornak a viszonyait illetően, amelyben Bábel kir-a, →Hammurápi kiterjesztette hatalmát (különféle szövetségek kisebb és nagyobb fejedségekkel). ~ keresk. kapcsolataira (Elámmal, Babilóniával, Szíriával) is fény derült, s fontosak a →nomádok (Amurru) szerepére és törzsi szervezetére vonatkozó adatok is, amelyek annak köszönhetőek, hogy a kir-ok a törzseket igyekeztek ellenőrizni. A nagy törzsi szövetségeken kívül szerepelnek a szövegekben egészen kis csop-ok is, amelyeket a sejk (abum, 'apa' v. sugagum) vezetett. A nevek zöme kánaáni/amorita. - Különösen jelentősek azok a szövegek, amelyekben a mindkét nemű →prófétákról van szó, továbbá egy vallási irat a hurriták nyelvén; ez a maga nemében a legrégebbinek számít. **

BL:1160.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.