Messiás (gör., az arám mesiha, héb. hammasiah, 'fölkent, a Fölkent' szóból): a fölkenéssel (→megkenés) kiemelt személy jelzője vagy (mint a héber változat) személyneve. - 1. A vallástörténet adatai szerint különböző népeknél megtalálható valamilyen isteni küldöttnek, szabadítónak a várása. A hinduizmusban ez Krisna v. a végső idők Kalki-ja, akikben Visnu istenség testesül meg, hogy belenyúljon a földi történésbe. Egyiptomban is beszéltek a szabadító kir-ról, aki a boldog időket hozza; Ozirisz, Marduk, Baal szabadító istenek voltak. Egyes hellénista uralkodók szótérnak, 'szabadító'-nak nevezték magukat. Vergilius 4. eclogája is egy szabadító, békét hozó kir-ról beszél. Mindezektől azonban csak a földi, fizikai szenvedéstől való szabadulást várták, nem a bűntől való szabadulást (→messianizmus, →messiásvárás). - 2. A Szentírásban a ~ a) az uralmon lévő király. Mint a hettita fejed-eket és az egyiptomi uralkodó szír vazallusait, Izr. fiainak kir-át is fölkenéssel iktatták be méltóságába (1Sám 10,1; 16,13; 2Sám 2,4; 5,3; 1Kir 1,39; 19,16; 2Kir 9,6; 11,12; vö. Bír 9,8; 1Kir 19,15). Ezért a kir-t Jahve fölkentjének mondták (1Sám 2,10; 12,3.5; 16,6; 24,7.11; 26,9.11.16.23; 2Sám 1,14.16; 19,22; 23,1; Siral 4,20; Zsolt 2,2; 18,51; 20,7; 28,8), Jahve „fölkentemnek” nevezi (1Sám 2,36; Zsolt 132,17). Ez a fölkenés, mint az emlékkő (Ter 28,18) az oltár (Kiv 29,36 stb.) esetében, különleges kapcsolatot teremt a fölkent és az istenség között, és a fölkentnek isteni tekintélyt ad. Ezért nem szabad a fölkentet gyalázni, neki ártani (1Sám 24,7; 26,9.11; 2Sám 1,14). - b) főpap. Minthogy a főpapot is a kir-hoz hasonlóan kenték föl (vö. Kiv 29,7; Lev 8,12), őt fölkent papnak nevezték. Később ez a megkülönböztető jelző elvesztette jelentőségét, mert a többi papot is fölkenték (Kiv 28,41; Lev 10,7; Szám 3,3; 2Mak 1,10; Dán 9,25 fölkentjében egyesek Józsue főpapot látják). - c) a →pátriárkák. A Zsolt 105,15 (1Krón 16,22): a ~i cím az ősatyákra utal, ezzel jellemzi a szerző Istenhez való kapcsolatukat. - d) a megígért megváltó, Jahve fölkentje, „a Messiás” (névelője gyakran elmarad: Bár [szír] 29,3; 30,1; 4Ezd 7,28; 12,32; vö. Jn 4,25), csak a Kr. e. 1. sz. zsidó irod-ban és később vette föl az 'eljövendő Megváltó' értelmet. - e) Az ÚSz-ben a ~ →Jézus Krisztus. Őt hirdették a próféták (→messiási jövendölések), előképe →Isten szolgája. **

BTSz 1976:936. - BL:1238.