Munkácsy Mihály (Munkács, Bereg vm., 1844. febr. 20.-Endenich, 1900. máj. 1.): festőművész. - Korán elárvult, nagybátyja 1854: asztalosinasnak adta. A segédlevél megszerzése után Aradon dolg., ahol megismerkedett az irod-mal és rajzolni kezdett. Súlyos betegsége miatt hazatért, Szamossy Elektől tanult festeni. Első képe (Levélolvasás, 1863) után Ligeti Antal és a Képzőműv. Társ. támogatásával Pesten arcképeket és életképeket festett. 1865: rövid ideig a bécsi, majd a müncheni akad. növendéke, közben 1866: szembetegséggel küszködött. 1867: áll. ösztöndíjjal részt vett a párizsi világkiáll-on, majd Münchenben az Adam fivérek magánisk-jában, 1868: Düsseldorfban főként életképeket festett. 1870: Siralomház c. képe egyszerre híressé tette. 1872: Párizsba költözött, 1874: feleségül vette De Marches br. özvegyét, ez későbbi témaválasztásait is jelentősen befolyásolta. Nagy vagyonra tett szert, párizsi palotája a társad. élet egyik közp-ja lett. Már betegen festette biblikus tárgyú képeit (2002: Debrecenben kiállítva: Krisztus Pilátus előtt, Golgota, Ecce Homo). További legfontosabb művei: Tépéscsinálók, Vándorcigányok, Köpülő, Zálogház, Műterem, Falu hőse, Milton, Honfoglalás. **

KL III:357. - ML III:399.