Márk, v. Zemplén vm. (Markovce, Szl.): g.k. parókia a v. munkácsi egyhm. nagymihályi esp. ker-ében. - 1771: már létezett. Tp-át Szt Péter és Pál tiszt-ére szent. Anyakönyvei 1787-től. Anyanyelve 1880: rutén. **

Schem. Univ. 1842:634.

Márk, János Márk (lat-ból, vsz. 'férfi'), Szt: evangélista, a →Márk evangéliuma (Mk) szerzője. - Az ApCsel 12,11-17: tűnik föl először, amikor Szt Péter, kiszabadulva a börtönből, „elment Máriának, a ~nak nevezett János anyjának házába”. ~ anyja vsz. özvegy volt, s házát Krisztus tanítványainak rendelkezésére bocsátotta. Pétert jól ismerték e házban, mert Rodé, a szolgálóleány a hangjáról ráismert. Vsz. az utolsó vacsora terme is ebben a házban volt, s ~ családjának birtoka volt a →Getszemáni kert, ahol ~ nagycsütörtök éjszakáján kinn aludt, s amikor Jézus elfogták, takaróját elhagyva elmenekült (Mk 14,51-52). ~ék házában várták az apostolok a Szűzanyával együtt a Szentlelket, s itt történt a pünkösdi csoda. ~ az elsők között keresztelkedett meg, ezért nevezi Péter ap. „fiamnak” (1Pt 5,13). Kr. u. 44: amikor Barnabás és Pál ap. Antiochiából Jeruzsálembe jött, ~ házában szállt meg, mert Barnabás a nagybátyja volt ~nak (Kol 4,10). E rokonság miatt vsz. ~ is papi családból származott. A két ap. Antiochiába visszaindulva magával vitte ~ot (ApCsel 12,25). Kr. u. 45: Barnabás és Pál 1. ap. útjukra is magukkal vitték ~ot (13,5) Cipruson át Pergéig, innen azonban ~, vsz. megriadva a nehézségektől, visszatért Jeruzsálembe (13,13). Amikor Pál és Barnabás Kr. u. 49: Jeruzsálembe ment az →apostoli zsinatra, vsz. ismét ~ házában szálltak meg. ~ újra csatlakozott az Antiochiába visszatérő ap-okhoz. - Amikor 2. missz. útjára indult, Pál nem akarta, hogy ~ ismét velük menjen; emiatt nézeteltérés támadt Pál és Barnabás között. Különváltak, és Barnabás ~kal Ciprusra ment az evang-ot hirdetni (ApCsel 15,36-39). - Kr. u. 50-60: ~ Szt Péter munkatársa, →Papiasz szerint a tolmácsa. 61 k. ismét a fogságban lévő Pál segítségére volt (Kol 4,10, Filem 24). Euszébiosz szerint ~ volt az alexandriai egyh. alapítója és első pp-e; Szt Jeromos szerint itt is halt meg. Alexandriai Kelemen és Órigenész beszélnek ~ról, de ezt nem említik. - A hagyomány szerint ~ Alexandria közelében, Bucoliban ápr. 25: lett vértanú. Sírját az 5. sz. elején nagy tiszt-tel vették körül. Ereklyéit velencei kereskedők 828: magukkal vitték, ettől kezdve ~ Velence védősztje. 1063-94: épült a 2000: is álló ~-baz. Ü: ápr. 25., a →búzaszentelés napja. - Védősztjükként tisztelik a díjnokok, építészek, írnokok, jegyzők, lámpagyárosok, üvegesek, üvegfestők. -

Ikgr. Attrib-a az →oroszlán (→evangélista szimbólumok). Evangélistának, néha pp-nek öltözve ábrázolták, kv-tekerccsel, íróeszközökkel. Leggyakrabban a velencei műv. alkotásain fordul elő. A halála utáni események ábrázolásai közül a legjelentősebbek (holttestének megtalálása, elszállítása, az őt tisztelő rabszolga megmentése) Tintoretto alkotásai (Velence, Accademia; Milánó, Brera, 1548-66). -

A m. néphagyományban ~ napja a pásztoréletben a csordásoké; rétest sütnek nekik. Időjárásából az egész év időjárására következtettek (rámutatónap). A pacsirta és béka megszólalásával, a fürjnek a búzában való elbújtatásával jó termést jósol, de éppen ezért kenyérsütést tiltó nap. Vetőnap az indásokra. A sztkép mellé, imakv-be helyezett búzaszálak gonoszűzők. A régi katonaéletben ~ varázslónap volt a golyó ellen. - A Dunántúlon ~ nevét őrzi Márok, a Székelyföldön Márkos. Családnévi származékai: Márkus, Márkos, Márki, Márka. Nevéből képzett helyneveink: Márkaszék, Bélmárkaszék (Bihar), Márkcsemernye, Márkfalva, Márkháza (Nógrád), Márkod, Márkos, Kézdimárkosfalva, Márkusfalva, Márkusháza (Vas, Zemplén), Márok (Bereg), Hercegmárok (Baranya), Németmárok (Baranya), Püspökmárok (Baranya), Márokföld (Zala), Márokháza (Komárom), Marokháza, Márokpapi (Bereg), Márokpuszta (Baranya), Szentmárkúr (Veszprém, elenyészett), Márkó (Veszprém). Tisztelete a vele egy napon ünnepelt búzaszentelő, továbbá a szomszédos György miatt nem tudott kibontakozni. Élő patrocíniumai: győri egyhm.: Lajtafalu; pécsi egyhm.: Izsép (1763, kpna); veszprémi egyhm.: Márkó (1754); kalocsai egyhm.: Nagyfény (1910). Elenyészett: Endréd (1230), Páka (1323) és Szentmárk (1451, Csáktornya mellett) hajdani titulusa; eucharisztikus-vegetációs rendeltetésük kétségtelen. Székesfehérvárott 1376: ktor állott ~ tiszt-ére, de nem tudjuk, hogy kiké volt. Az evang-k között tűnik föl pl. 1500: Besztercebányán. Faszobra 1490: Eperjesen, oroszlános domborműve 1420: Medgyesen. ~ jelképe az oroszlán, mert evang-át Ker. Szt János sivatagi életével kezdi. Ez a szimbólum a románkori és barokk m. műv-ben, főleg szószékeken sűrűn fölbukkan. Már nem élő szegedi hiedelem szerint a papok ~ napján könyörögnek a teljes búcsú kegyelméért mindazok számára, akik húsvétra meggyóntak, megáldoztak. **

Szt ~ írása szerint való evang. Pest, 1871. - Hadzsega Gyula: Szt ~ evang. magyarázata, kül. tek. a g.kel. egyh-ra. Ungvár, 1915. - MN IV:276. - Kirschbaum VII:549. - BS VIII:711. - Bálint I:315. - A ~ írása szerinti evang. mai m. nyelven. H.n., 1975. - BL:1163.

Márk, Szt (Róma, 3. sz.-Róma, 336. okt. 7.): Szt I. Szilveszter pápa utódaként 336. I. 18-X. 7: pápa. - Priscus fia. Rövid pápaságából egy intézkedés maradt fönn: az ostiai pp. kiváltságává tette, hogy ő szentelje föl Róma pp-ét. Két baz. építése fűződik nevéhez: az egyik a Városban, in Pallacinis, a másik a Via Ardeatina mentén, a Balbina-temetőben. Az előbbihez csatlakozóan építtette 1440 u. Barbo bíb. (II. Pál) a Palazzo di Veneziát (a mellette lévő famennyezetes ~-tp. a velenceiek nemzeti tp-a, apszisának márványképe a 9. sz-ból való). Az utóbbi ~ temetkezési helye lett. - Ü: okt. 4. v. 7. - Utóda 337. II. 6: Szt I. Gyula. T.J.

LThK VII:8. - BS VIII:699. - Tóth 1988:364. - Mondin 2001:42.

Márk, Szt (†400 k.): remete. - 40 é. korában vonult el a Szkétisz-sivatagba. Celláját alig hagyta el, szigorúan böjtölt, elmélkedett, virrasztott. Legendája szerint állatok is fölkeresték gyógyításért. Az Oltáriszentséget rendszeresen angyalkézből kapta. - Ü: ápr. 6. **

Schütz II:24.

Márk, Kőrösi, Szt, Crisinus (Kőrös, Horváto., 1580.-Kassa, 1619. szept. 7.): a →kassai vértanúk egyike. - Grácban Pázmány Péter is tanította. 1611. XI. 1: Rómában a CGH növ-e. 1615. XII. 11: papként tért haza Mo-ra. Pázmány támogatásával 1616. XII. 1: esztergomi knk., 1618 k. komáromi főesp. és a (Kassa melletti) széplaki apátság kormányzója. 1619. VIII: a homonnai koll-ban tartott lelkigyakorlat után Kassára ment, ahol II. Rákóczi György katonái elfogták Grodecz →Menyhérttel és →Pongrácz Istvánnal együtt. Megpróbálták áttéríteni őket a kálvinista hitre, ~nak fölkínálták a széplaki apátság birtokait. Hű maradt hitéhez, ezért VIII. 6: éjszaka halálra kínozták, majd lefejezték és maradványait egy pöcegödörbe dobták. A városi tanács rendeletére ásta ki s temette el a hóhér. Ereklyéit a nagyszombati klarisszáknál őrizték. - 1904: b-gá avatták. II. János Pál p. 1995. VII. 2: kassai látogatásakor sztté avatta. - Ü: szept. 7. **

Kollányi 1900:217. (s.v. Kőrösy) - Veress II:220. (s.v. Kőrősi) - Meszlényi Antal: Üldözni fognak titeket. (A 3 kassai vt.) Bp., [1944] - BS III:927. (s.v. Martiri di Cassovia; *1589)

Márk, Marcus (13-14. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1290. II. 2-1302. VII. 1: Gamsnál 1291-1302: nónai mpp. A nónai szék 1302-17: bizonyára betöltetlen. - Utóda 1318: János. T.E.

Gams 1873:411. (18.) - Eubel I:370.

Márk Ágoston László, OP (Vasvár, Vas vm., 1903. jan. 28.- Pannonhalma, 1964. márc. 25.): szerzetes. - 1922. X. 3: lépett a r-be, 1927. VII. 10: pappá szent., 1928/29: Grácban teol-t tanult, hazatérve a bpi rház tagja, utóbb szombathelyi, majd vasvári kp. 1936-tól a bpi rházban dolgozott. - M: Rózsafüzér képes naptára 1936-ra. Bp., 1935. - Uaz 1937-re. Uo., 1936. - Bpen 1935-36: a Rózsafüzér Királynéja havilap társszerk-je. 1943. I. 10-1947. VIII: a Credo szerk-je. 88

MKA 1927:231. - Schem. Strig. 1936:118. - Cat. OP 1948:29. - Viczián 1995:124. (1524.) - Diós 1999:136. (762.)

Márk, Avianói, B., Carlo Domenico, OFMCap (Aviano, Italia, 1631. nov. 17.-Bécs, 1699. aug. 13.): hitszónok, diplomata. - Jómódú, 11 gyermekes családban született. 1643-47: a goriziai jezsuita koll-ban tanult. 1648. IX. Coneglianóban lépett a r-be, ahol 1649. XI. 21. fog-at tett. 1655. IX. 18: pappá sztelték. 1664-től vándorszónok Itáliában, rendkívül nagy hatással volt a hallgatók sokaságára. 1676-99: szinte egész Eu-t bejárta, prédikációi és áldása nyomán sok csoda történt. - Jelentős szerepe volt a török elleni küzdelemben (Kapisztrán Szt Jánoshoz és Brindisi Szt Lőrinchez hasonlóan), főként Bécs felszabadításában. XI. Ince p. (ur. 1676-89) 1681: kinevezte ap. megbízottnak a ker. seregek mellé. Óriási tekintélyével megszüntette a versengést és széthúzást a vezérek között. A bécsi csatában 1683. IX. 12: a katonák ~ biztatására „Maria hilf!” kiáltással és Máriát ábrázoló zászlókkal harcoltak. A győzelem emlékét őrzi →Mária nevének ünnepe. - ~ sürgette a vezéreket, hogy kihasználva a bécsi sikert, űzzék minél messzebb a törököt. ~ hatására lépett be 1684: Velence a →Szent Ligába. Így lett része 1686: Buda, 1687: Mohács, 1688: Nándorfehérvár visszavételében, mindig a sereggel volt. 18x tette meg az utat Velence és a m. Alföld között. 20 évig volt I. Lipót cs. (ur. 1657-1705) nagyon tisztelt tanácsadója. Lipót cs. és Eleonóra csnő jelenlétében halt meg. A kapuc-ok bécsi sírboltjába temették, hamvait Lipót cs. 1703: átvitette a bécsi kapuc. tp-ba. Lipót cs-ral folytatott levelezése fennmaradt. Bécsben köztéri szobra áll. - II. János Pál p. 2003. IV. 27: b-gá avatta. **

Röss Ernő: Avianoi Márk pápai követsége és a török félhold alkonya Mo-on. Bp., 1938. - EC VIII:38.