magzatvédelem: Az Egyház hagyományos tanítása szerint az emberi →magzatot fogantatása pillanatától kezdve →személynek kell tekinteni és ennek megfelelően kell vele bánni; megilleti a személynek kijáró tisztelet, ezért ettől a pillanattól el kell ismerni személyi jogait, melyek között az első az ártatlan emberi lény élethez való sérthetetlen joga. - II. János Pál p.: „Azzal a tekintéllyel, amelyet Krisztus adott Péternek és utódainak, a Püspökökkel közösségben, akik a legkülönbözőbb módokon elítélték az →abortuszt és az említett konzultációk során szerte a világon egyetértettek e tanítással, kinyilvánítom, hogy a közvetlen abortusz, melyet célként vagy eszközként szándékolnak, mindig az erkölcsi rend súlyos felforgatása, mert egy ártatlan emberi élet előre megfontolt kioltása.” A közvetlenül szándékolt abortuszt sújtó egyházjogi büntetés, a →kiközösítés, nem az irgalmasság kiiktatása, hanem a bűn súlyosságának tudatosítása és az arányos vezeklés és megtérés elősegítője. - E tanítás a →természetes erkölcsi törvényen és a Szentíráson alapszik, az Egyház Hagyománya továbbadta, és tanítja a rendes és egyetemes Tanítóhivatal. A magzat életéért felelősek az anya, apa, az eü. személyzet, törvényhozók, nemzetközi intézmények, alapítványok és társaságok. A ~ kiterjed a magzatokon végzett beavatkozásokra is, ezért a magzat kísérleti anyagként való használata bűncselekmény az emberi méltóság ellen. Különös gondosságot követelnek a születés előtti diagnosztikai eljárások, nehogy a magzatot jóvátehetetlen károsodás érje. - A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: „A személy elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a politikai hatalomnak el kell ismernie és tiszteletben kell tartania; ezek az emberi jogok nem függenek sem az egyénektől, sem szüleiktől, és nem a társadalom vagy az állam részéről engedélyezett dolgok. - Abban a pillanatban, amikor egy pozitív törvény megfosztja az emberek egy csoportját attól a védelemtől, amelyet a polgári törvényhozásnak számára biztosítania kell, az állam tagadja a törvény előtti egyenlőséget. Amikor az állam a maga erőit nem valamennyi állampolgára, különösen a gyengébbek jogainak szolgálatára fordítja, magának a jogállamnak az alapjai kerülnek veszélybe... Következésképpen a magzatot fogantatása pillanatától megillető tiszteletből és védelemből adódóan a törvénynek e jogok szándékos megsértéseit megfelelő büntetésekkel kell megtorolnia.” - A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett, „ha tiszteletben tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és megtartására vagy egyéni gyógyítására irányul ... De súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétől függ az abortusz. A diagnózisnak nem szabad azonosnak lennie a halálos ítélettel.” - Megengedettnek kell tekinteni az emberi magzaton végzett beavatkozásokat azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartják a magzat életét és épségét, nem jelentenek számára túlzott kockázatot, hanem gyógyítására, egészségi állapotának javítására vagy életben tartására irányulnak. Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy »biológiai alapanyagként« hasznosítsák. Bizonyos beavatkozási kísérletek a kromoszóma- vagy génörökségbe nem gyógyító jellegűek, hanem arra irányulnak, hogy valamilyen szempont (pl. fiú-leány, erős-okos, alacsony-magas) szerint meghatározott tulajdonságú emberi lényeket hozzanak létre. Az ilyen beavatkozások ellentétesek az emberi lény személyi méltóságával, sérthetetlenségével és egyetlen, meg nem ismételhető identitásával. **

KEK 2270-2275. - EV 61-63.