majuszkula: két párhuzamos, vízszintes vonal közé helyezhető nagybetű, a →minuszkula ellentéte. - Az ókori róm. →kapitális írásból kifejlődő formáit elsősorban kezdőbetűként alkalmazták, épület- és sírföliratként azonban a 15. sz-ig kizárólagos ~s írásokat is alkalmaztak (román ~, gótikus ~). L.P.

Szántó Tibor: A betű. Bp., 1966. - Kloos, Rudolf M.: Einführung in die Epigraphik des Mittelalters u. der frühen Neuzeit. Darmstadt, 1980. - A tört. segédtud-ai. Szerk. Kállay István. Bp., 1986. (Paleográfia, Epigráfia c. fej-ek)