🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > manipulálás
következő 🡲

manipulálás (lat. manipulatio, a manus, 'kéz' szóból): 1. pozitív értelemben mesterség gyakorlása, ügyes fogás, bűvészkedés; negatív értelemben ártó szándék rejtett vérehajtása, félrevezetés (→rontás). - 2. szoros értelemben laboratóriumi művelet, melyben az emberi kéz védelme érdekében külön eszközt (manipulátor, médium) használnak. A manipulátor (csipesz v. más bonyolultabb szerkezet) a kéz meghosszabbításaként működik, s az ember úgy hajtja végre a szándékát, hogy a saját kezével nem ér hozzá veszélyes anyaghoz. - 3. átvitt értelemben negatív külső hatás, az →akarat átruházása →beleegyezés megkerülésével. A ~ mások adottságait, tulajdonságait és törekvéseit rafináltan kihasználja azzal a céllal, hogy számukra idegen és többnyire nem is világos tud-os, pol. v. szociális célokra felhasználják. Ezzel a manipuláló a szabad akaratot figyelmen kivül hagyva alakítja a személyiséget. Megnyilvánulhat erkölcsi, kulturális, pol., gazd. területen, szociológiai, pszichológai, kémiai (gyógyszerek, drogok, alkohol) beavatkozás útján. - A Szentírásban a Teremtő szándéka szerint az ember hatalmat kapott a nála alacsonyabbrendű világ (növények, állatok) fölött: „uralkodjatok rajta” (vö. Ter 1,29). De a másik ember és a nála magasabb rendű, szellemi lények fölött nem kapott ilyen hatalmat (→első parancsolat, →mágia). Isten az embert Önmagának teremtette (vö. GS 27), megajándékozta az →istenképiség méltóságával, ami a szabad akaratban is megmutatkozik. Ezért az ember ~a →bűn, mert tárggyá alacsonyítja a →személyt. Erkölcsi súlyát a ~ célja, módja és az határozza meg, hogy hány embert érint (ezért nagy a felelőssége a →tömegtájékoztatási eszközöknek). Különösen súlyos bűn a ~, ha Istenre hivatkozik (→hamis próféta, →szekták, →terrorizmus). - Olykor ~nak mondják a személyre való pozitív ráhatást mint a →nevelés, →lelkivezetés részét. E helytelen szóhasználatot azért kell kerülni, mert tompítja a ~ felismeréséhez szükséges érzékenységet. Ugyanígy helytelen ön~ról beszélni, ami valójában önbecsapás, menekülés a komoly, fegyelmezett lelki élet elől (→erkölcsi rend, →lelkiismeretvizsgálat, →önismeret). B.J.

Hörmann 1976:1014. - Schütz 1993:247.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.