🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > maradék
következő 🡲

maradék, Izrael maradéka: 1. Az ÓSz-ben a héb. sear (Iz; Szof 1,4; Mal 2,15) ill. seerit (Jer, Ez, Ám, Szof és Ag) az elhasznált, elpusztított, megölt v. kiirtott dolgok (Kiv 10,5; Lev 5,9; 1Sám 9,24; Iz 44,17.19; Jer 50,26), állatok (Kiv 8,5-7; 10,19), emberek v. népek (MTörv 7,20; Józs 23,4.7.12; Iz 14,22.30; 17,3; Ám 1,8) megmaradt része, s főleg a próf-knál gyakoriak az Izrael ~a (Iz 10,20; Jer 6,9; 31,7; Mik 2,12; Szof 3,13 stb.), Jákob ~a (Mik 5,6), József ~a (Ám 5,15), Júda ~a (Jer 40,15; 42,15.19; 43,5) kifejezések. Teol. tartalmat hordoznak, mert Izr. üdvösségvárásának lényeges vonása, hogy a nép, amely eljut az üdvösségre, azok közössége lesz, akik Isten kegyelméből megmenekülnek az →ítéletkor. - 2. Az ÓSz sok helyen pol. értelemben él a kifejezéssel: arra utal vele, ami egy népből v. egy városból háború v. valamilyen más pusztítás után megmaradt (vö. Józs 13,27; 2Sám 21,2; Jer 25,20; Ám 9,12). 3,12; 5,1-3; 6,9; Iz 6,13; 17,4-6; 21,14 - e helyeken a pusztításra esik a hangsúly, úgyhogy az Isten által előre kijelölt megmenekültek csop-ja nem is szerepel. A szerkezet és a 10,22 nyújtotta magyarázat alapján föltehető, hogy az Izajás fiának adott Sear jasub név csupán fenyegetés: „csak a maradék tér meg belőle” (vö. Ám 5,3). 5,15: a ~ az Isten büntetéséből megtizedelt É-i országrészre utal (vö. 4,6-11), amely ha megtér, talán még megtapasztalhatja Isten irgalmát. Iz 1,8; 37,4; 2Kir 19,4; 2Krón 34,21 Kr. e. a 8. sz-tól az elpusztított Júdára vonatkoztatja a ~ot. Jer 6,9 (vö. 8,3; 15,9; 21,7); Ez 9,8; 11,13 (vö. 5,10; 6,12; 17,21): az a kis csop. a ~, amely a Babilonba hurcolást (Kr. e. 598 és 587) túlélte, és amelynek létét újabb veszedelem fenyegette. A profán szóhasználatra ('a megmenekültek') példa Ezd 3,8. - Szakkifejezésként a ~ régebbi keletű lehet az író próf-knál, mert olyan szövegek, mint Ám 3,12; 5,15, már föltételezik a használatát és bírálják a ~ban való túlzott bizakodást. A Ter 45,7 arra enged következtetni, hogy Izr. magát ~nak tekintette, amely Isten jóságából elkerülte más népek sorsát: megmenekült. A motívum már a vízözön leírásában (7,23-24) fölismerhető. Míg ezekben a szövegekben a ~ és a választott nép azonos, egy későbbi szövegben (1Kir 19,17) Isten a választott népen belül ment meg a kiirtástól egy csop-ot, egy ~ot; ez azokból tevődik össze, akik Baal előtt nem hajtottak térdet. - Teol. értelemben a ~ fogalmának vsz. Ám 9,8 veti meg az alapját (vö. 1Kir 19,17). Hogy Isten meghagy magának egy ~ot, azt Jer 50,20 és Szof 3,12 fogalmazza meg egyértelműen. Iz 11,11.16; 46,3; Jer 23,3; 31,2; Mik 2,12: a fogságba hurcolt, száműzött nép a ~; Zak 8,6: a fogságból hazatértek csop-ja a ~; Isten szerető gondoskodását szem előtt tartva, amiről itt szó van, a próf-k hívő kortársaik közösségében többet láttak, mint a régi Izr-ből fönnmaradtakat. Mégis, 13,8 a még mélyebb megtérés alapján nagyobb mértékű kiválasztást tart szükségesnek ahhoz, hogy Isten népe létrejöhessen. - Némely szövegben mintha elvesztette volna a ~ eredeti értelmét. Iz 37,31 Júda nyomorúságos állapotára enged következtetni (vö. Mik 4,7: a sánták, az elfáradtak), amely új felvirágzás ígéretét kapja; ezzel ellentétben áll Iz 37,32: a ~ erős és boldog (vsz. glossza). Mik 4,7 szerint a ~ „a szerény kis nép” (Szof 3,12), amely szíve mélyéből megtért az Úrhoz (Iz 10,20), és amelynek megbocsáttatott, eltöröltetett a bűne (Jer 50,20;. Iz 4,3), valójában nagy nemzet, amely uralkodik a pogány népek fölött (Mik 5,7; Szof 2,7) és olyan csop., amely minden reményét Istenbe veti, aki fönntartja (Mik 5,6) és aki dicsőséges koronája és ragyogó koszorúja (Iz 28,5). Ilyen értelemben Zak 9,7 szerint nemcsak Izr-ből, hanem a filiszteusokból is ~ lesz Jahve számára. -

3. Az apokrif zsidó iratokban tovább élt a ~ot illető ósz-i elgondolás, mégpedig abban az értelemben, hogy a ~ a veszedelemből Istentől kimentett csop. (Hénoch [etióp) 83,8; 90,30; 4Ezd 9,7; 12,34; 13,48). 9,7: tetteinek és hitének köszönhette a ~ megmenekülését; 12,34; Bár [szír] 40,2: a Messiás könyörült meg a ~on, amelynek a boldogság korát ígérte az utolsó ítélet napjáig. A kumráni közösség meg volt róla győződve, hogy a ~ Isten műve, aki az atyákkal kötött szövetség megtartása jegyében a romlott Izr-ből egy ~ot hozott létre úgy, hogy a tagjait egyenként válogatta össze (CD 1,4; 2,11). A rabbinista irod-ban a ~ról szóló tanítást fölváltotta a hit, hogy a nép egészében megmenekül. - 4. Az ÚSz-ben csak Szt Pál idézi a kifejezést, amelyet Iz 10,22; 2Kir 19,19 a zsidók hitetlenségével kapcsolatban használ (Róm 9,27; 11,4). A hívők kisszámú csop-ja alkotja a ~ot, amelyről az Írás szól, és amely Isten irgalmából (vö. 9,29) elkerüli az Izr-re lesújtó ítéletet (9,30-10,21). De ez az állapot nem végleges, egyszer egész Izr. megmenekül (11,25). **

BTSz 1976:873. - BL:1156.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.