mariológia: teológiai traktátus Mária üdvtörténeti helyzetéről és szerepéről, a dogmatika Mária-dogmákat tartalmazó része. - 1. A ~ a teológia mellőzhetetlen része. A →kinyilatkoztatás közvetlen és világos kijelentéseket tesz Mária üdvrendi szerepéről (pl. ő valóban a megtestesült Igének az anyja, akit szűzi fogantatással szült, kegyelemmel teljes, áldott a hitében). Isten terve rajta keresztül valósult meg, s ő abba tudatos, szabad együttműködéssel állt bele. Továbbá nemcsak az üdvözítő Istenben hiszünk, hanem hisszük saját üdvösségünket is. Tehát az is lehet a hit tárgya, amit Isten az emberben visz véghez, v. amire fölhasználja. Ebből pedig következik, hogy a teol-nak módszeresen és teljes gonddal ki kell dolgoznia mindazt, amit a kinyilatkoztatás a Megváltó Krisztusról elmond, ebben pedig már meg van alapozva a ~. - 2. A ~ a helye az egész teol. rendszerben. Mária mindenképpen kapcsolatos azzal, ahogy Isten Jézusban kitárult az ember felé. Innen kiidulva kell keresni a ~ helyét a teol-ban. Máriáról csak Jézus Krisztussal kapcsolatban lehet hitbeli ismeretünk és állításunk. Ezért a ~ a →krisztológiára épül, ill. abból következik, a kettő közé nem lehet és nem is kell mást beiktatni. De a ~ nem lehet a krisztológia egyszerű függeléke, Mária ui. nem Jézus „magánéletének” valamilyen kiegészítő része, hanem földi életének és messiási küldetésének részese. Továbbá, mivel Jézus műve az Egyh-ban állandósult, azért a krisztológiát követi az ekleziológia is. De már a Jel 12 párhuzamot von az Egyh. és Mária alakja között (nagy jel!), s az egyh. hagyomány ezt továbbfejlesztette. Így az összefüggést a ~ és az ekleziológia között is ki kell dolgozni. - 3. A ~ alapelve. A ~ alaptétele csak az lehet, amiből Mária kegyelmi kiváltságai (Mária-dogmák) levezethetők, ill. megmagyarázhatók. Ezt az alaptételt a hagyomány mindig →Mária istenanyaságában látta, amit azonban helyesen és átfogóan kell értelmezni. Nemcsak mint biol. tényt, hanem mint szabad, személyes, kegyelmi eseményt, amely Mária üdvtört. szerepe volt. Ebből következik, hogy Mária lelki anyasága belső eleme az ő istenanyaságának. Mária anyasága a mintaképe annak, ahogyan a megváltandó világnak és az emberiségnek a hitben a Megváltót fogadnia kell. Ha pedig arra gondolunk, hogy az ember egyéni megváltása és megigazulása éppen Krisztus hittel való befogadásával megy végbe, akkor azt is belátjuk, hogy ugyanaz a hittel való befogadás Máriánál egyúttal a legteljesebb kapcsolatot jelentette Krisztus emberségével, a kegyelem forrásával. Tehát anyaságából folyik kegyelmi megszentelődése. Ő a legtökéletesebben megváltott és megszentelt ember, ezért el kell fogadni, hogy mentes volt az áteredő bűntől (szeplőtelen fogantatás) és a személyes bűnöktől. Ugyanakkor szeretetben is legközelebb áll Krisztushoz, s anyasága is olyan, hogy kifejezi Jézus istenfiúságát (szűzi fogantatás), és a vele való egységből következik megdicsőülése (mennybevétel). Így a helyesen értelmezett ~ is tükrözi a →krisztocentrizmust, és ezzel hitelképessége is nyilvánvaló. - 4. A ~ dogmatikailag definiált tételei: a) Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya (431: az →efezusi zsinaton megfogalmazott dogma, DS 251). - b) Mária szűz a szülés előtt, a szülésben és a szülés után (a hitvallásokban megfogalmazott dogma). - c) Szeplőtelenül fogantatott, azaz létének első pillanatától kezdve mentes az eredeti bűntől (1854: az Ineffabilis bullában kihirdetett dogma, IX. Pius p., DS 2803). - d) Istentől kapott különös kiváltságánál fogva élete egész folyamán mentes volt minden súlyos és bocsánatos személyes bűntől (a →trienti zsinat 6. ülésén megfogalmazott kat. igazság, DS 2800). - e) Egész élete folyamán mentes volt a rendetlen kívánságtól (teol. biztos). - f) Meghalt (teol. biztos). - g) Halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste pedig nem indult oszlásnak, hanem nyomban a megdicsőült test állapotára emelkedett (teol. biztos: III. Sándor p. Ikonium szultánjának írt levelében 1169: fogalmazta meg; DS 748). - h) Halála után nemcsak lélek, hanem test szerint is fölvétetett a mennybe (dogma; XII. Pius p. 1950: Munificentissimus Deus konst.; DS 3903). - i) Szűz Mária kiváltságos módon üdvösségünk közvetítője (teol. biztos, DS 1400, 3321, 3370). - j) Szűz Máriát kiváló vallásos tisztelet illeti meg (teol. biztos; CIC 1917:1255. k., DS 2326). - Mindezt a II. Vat. Zsin. a →Lumen gentium dogmatikus konst-ban megerősítette (52-69. p.). G.F.

Mihályfi Ákos: Szűz Mária az ó-szövetségben. Bp., 1929. - Spirago, Franz: A Boldogságos Szűz. Ném-ből ford. Mojzes Ferenc és Németh Antal. Bp., 1936. - Prohászka Ottokár: A szép szeretet anyja. Bp., 1947. - LThK VII:84. - Badalik 1991.