maxima, maximus (lat. 'legnagyobb'): 1. ált. értelemben valaminek a felső foka, csúcsa. - 2. irodalmi műfaj, az →apophthegmata patrum késő barokk, világi változata: egy tétel rövid, tömör, meglepő megfogalmazása. Ált. híres ókori személyek egy-egy találó, szellemes megjegyzését használja föl apró tört. tanulságaként. M.F.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.