meghajlás (lat. inclinatio): a tiszteletadás és az alázat jele (→bűnbánat). - Láthatóvá teszi, hogy az ember valakinél kisebbnek, kevesebbnek tartja magát; ill. Isten előtt elismeri, hogy büntetésre méltó. A lit-ban 3 változata van: 1. mély ~: (inclinatio profunda): derékszögben való ~. A lat. szert-ban régebben a Szt Kereszt oltára előtt, a szentmisében a →confiteor, az evang. előtti Munda cor meum és a kánon két könyörgésének imádkozásakor volt kötelező a pap számára. - 2. közepes ~ (inclinatio mediocris): kb. 45 fokos. Régebben a pap számára a szentmise közben volt többször előírva. - 3. →fejhajtás - 4. átvitt értelemben: →megbecsülés, erkölcsi érték előtti ~. **

Radó I:47.