megtisztulás (lat. purgatio, purificatio): tág értelemben a szennytől való megszabadulás, mosdás, fürdés; teológiai értelemben a bűntől való megszabadulás, a →megtérés következménye; a lelki életben a tökéletesség útjának első szakasza (→megtisztulás útja). - A Szentírásban. Az ÓSz-ben kultikus tisztátalanság megszüntetése lemosás, mosakodás, vérrel meghintés, izzó parázs érintése (Iz 6,6) és →tisztulási áldozat révén. A tisztátalanná vált cserépedényeket össze kellett törni; más edényeket elég volt kisúrolni és kiöblíteni (Lev 15,12). A zsákmányolt holmiból azt, ami állta a tüzet, tűzbe kellett vetni, a többit vízzel kellett lemosni (Szám 31,20). - Az ÚSz-ben a bűntől való megszabadulás, a megváltói szeretet gyümölcse. Szentségei a →keresztség és a →gyónás. **

BL:1212.