memoria (lat.): 1. a lélek képessége: →emlékezet, ill. tevékenysége: →emlékezés. - 2. az emlékezés helye, emlékmű (gör. héroon, mnéme). A ker. ~ mintái a Kr. e. időkből a próféták és a híres tanítók sírja fölé emelt kocka formájú, olykor kupolával fedett építmények, melyek nemcsak a zsidóknál (vö. Lk 11,47) voltak szokásban. A zsidók olykor zsinagógát építettek sírok fölé. 314 u. az egyh. építészetben is megjelent a ~. K-en önállóan v. a tp. mellé építették, itt őrizték az →ereklyéket. Ny-on az ereklyéket a tp. oltára alatt helyezték el, s a nagy, centrális tp-ok és baz-k ~vá váltak. K-en a ~ban évente egyszer a vértanú égi születésnapján volt szentmise. Ny-on viszont naponta volt lit. a vt. sírja fölött, s a zarándokok sokasága miatt kezdték a baz-kban a kereszthajó építését. Ezután az apszisban állt a ~ az oltár fölé emelt cibóriummal v. baldachinnal, s az oltár alatt kiképzett confessióval (benne a szt sírja). **

Onasch 1981:261.