🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mennoniták
következő 🡲

mennoniták: a mérsékelt →keresztelőkből kivált szabadegyház tagjai. - A Holl-ban, Frízföldön és az Alsó-Rajnánál meghonosodott keresztelők radikális ágának a münsteri katasztrófában (1535) történt letörése után Menno Simons (1496-1561), aki addig kat. pap volt, Witmarsumban (Frízföld) 1536: újrakeresztelkedett, 1537: egy Obbe Philips vezetése alatt álló leeuwardeni keresztelőcsop. legidősebb elöljárójává (presbiterévé) választották. A mérsékelteket szabadegyh. közösségbe gyűjtötte össze, hogy r-jükről gondoskodjék. Holl-ban a ~at kezdetben üldözték, 1578: megtűrtek lettek, 1626: vallásszabadságot hirdettek. - A 16. sz. közepétől kezdődött üldözésük miatt kivándoroltak Hamburgba, Holsteinbe, Danzigba, Königsbergbe, a Visztula deltájába és a Memel-vidékre. 1788 óta a K-ném. ~ mezőgazd. mintatelepeket létesítettek Ukrajnában, a Krímben, a Kaukázusban és Ny-Szibériában (1914: itt kb. 100 ezer tagjuk volt). Többségük 1874-80: és 1922-30: kivándorolt az USA-ba és Kanadába, a II. vh. után D-Amerikába. D-ném., elzászi és svájci ~ a 17-19. sz: mentek ki az USA-ba. - A 14. é. felüli megkeresztelt ~ száma 1962 elején kb. 377 ezer, közülük az USA-ban kb. 160 ezer, Kanadában 55 ezer, Mexikóban 7 ezer, D-Amerikában 11 ezer, Eu-ban 78 ezer (Holl-ban 40 ezer, a SZU-ban kb. 20 ezer, a NSZK-ban 12 ezer, Fro-ban kb. 3 ezer, Svájcban 2 ezer, máshol ezer), Ázsiában (különösen Indiában, Kínában, Jáván) 36 ezer, Afrikában (különösen Kongóban) majdnem 30 ezer. Az amerikai ~ még 4 nagyobb és kb. 12 kisebb csop-ra oszlanak. Csaknem minden mennonitát az 1925: Bázelben alapított, 5 évenként ülésező Mennonite World Conference foglal magába. 1846: Szumátrán és Jáván kezdődött a missz. munkájuk, s ez 1882: a Mennonite Board of Missions and Charities megalapítása után ökumenikus jelleget nyert. Az I. és II. vh. után nagy segélyakciókat szervezett a háború áldozatai és menekültjei számára az 1920: alapított Mennonite Central Committee. - A ~ egyh. alkotmánya nem teljesen egységes. Minden közösség önmagában önálló. Az önigazgató közösségek mellett vannak szinódusi vezetésűek is. Legtöbbjüket 3 hivatalnok, a legidősebb, a prédikátor és a diákonus vezeti, a holl-ot és néhány mást is csak a prédikátor (pásztor). - A ~ hite lényegében kálvinista. A sola fides és sola scriptura alapelvének sajátos értelmezésével azonban az egyh-at a hívők szabad gyülekezetének tekintik, amelyet az egyénnek előzetes oktatás és hitvallás után a betöltött 14. életévben történő hívő megkeresztelkedése alapoz meg. Az erkölcsi épségre nagy súlyt helyeznek és azt egyházfegyelemként gyakorolják. Doordrecht (1632) és Cornelius Rius (1766) hitvallását a legtöbb közösség elismeri, ennek ellenére ezek nem jelentenek kötelező normát (a hitkényszer elutasítása). A ~ az egyh. és állam teljes elválasztását képviselik, elvetik az erőszakot, a védelmi, háborús és állami szolgálatban való részvételt (Eu-ban a 19-20. sz: egy részük feladta ezt, de a többség ragaszkodott hozzá), az esküt; megkívánják az egyszerű életvitelt és a szembenállást a „világgal” (fényűzés, kábítószer, tánc; a konzervatív csop-okban különösen a ruházkodást illetően még szigorúbbak a követelmények). Erkölcsösségük és szorgalmuk a ~at jelentős teljesítményekre képesítette a mezőgazd-ban és az iparban. **

LThK VII:274.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.