🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > menyét
következő 🡲

menyét (lat. Mustela): a menyétfélék családjába tartozó, karcsú, rövid lábú, vörösbarna szőrű, ragadozó emlős, a →hermelin rokona. Czuczor szerint a ~ szó töve a men/megy. - Az ókorban (a →macskához hasonlóan) szelídített háziállat. Kréta szg-én kultikus tiszt-e volt. A →Physiologus és a bestiariumok szerint 5 tulajdonsága van: 1. a kígyók ellensége, vadászik rájuk, s rendkívül bátran harcol ellenük; 2. gyógyító ereje van; 3. inkább elpusztul, de nem hagyja magát beszennyezni; 4. a száján keresztül fogan és a fülén keresztül szül; 5. kölykeit a szájában tartva mindig más helyre menekíti. - A Szentírásban tisztátalan állat (Lev 11,29). - Ikgr. A késő kk. ábrázolásokon a bűnt és halált legyőző Krisztus, a Szeplőtelen Szűz és szűz vt-k jelképeként jelenik meg. A potius mori, quam foedari ('inkább meghalni, mint beszennyeződni') jelmondattal nemesi családok és országok címerében szerepel. **

Kirschbaum IV:528. - Sachs 1980:286. - Physiologus 1986:41. (21.)


menyét (Mustela novalis): Eu. legkisebb ragadozó emlőse, a →hermelin rokona. – Mo-on széltében elterjedt, de sehol sem gyakori. Felbukkan a települések szélén is. Nappal és északa egyaránt aktív, tápláléka főleg apró rágcsálókból áll, ezeket a föld alá is követi. Egész évben tevékeny, nem alszik téli álmot, bundája színe nem változik. Általában február-márciusban párzik, a nőstény kb. 35 nap vemhesseg után 4–12 kölyköt ellik. A kicsinyek szemei 3 hetes korukban nyílik, két hónapig szopnak, egy hónappal később önállóak. A nőstény évente 2–3 alkalommal is fialhat. Sajnos nem védett, így gyakran lövik a hozzá nagyon hasonló, védett hermelint is. – Lásd MKL VIII:970. S.E.

Cikkét lásd MKL VIII:961.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.